Völner Pál ügyvédje arra hivatkozik: ügyfelét, a korrupciós bűncselekménnyel gyanúsított volt államtitkárt és országgyűlési képviselőt törvénytelenül hallgatták le és figyelték meg, mivel az Országgyűlési törvény szerint erre a mentelmi jogának felfüggesztése előtt jogszerűen nem lett volna lehetőség.
Elég pikáns érvelés ez néhány hónappal a Pegasus-ügy után, amikor a nyilvánosság még ma is csak találgathatja, valóban lehallgattak-e a listán szereplő egyes személyeket, például Gémesi Györgyöt, Gödöllő ellenzéki polgármesterét vagy Bánáti Jánost, a Magyar Ügyvédi Kamara elnökét és másokat. És ha igen, akkor mi arra a garancia, hogy ez véletlenül sem politikai haszonszerzés érdekében történt.
Völner ügyvédje némiképp lábon lövi a kományt, amikor azt a vádat fogalmazza meg, amit a kabinet hónapok óta próbál minél meggyőzőbben cáfolni: hogy törvénytelenül hallgathattak le valakit, ráadásul egy fideszes képviselőt.
De nem elég, hogy ilyen módon elszabadultak az indulatok, és hogy Völner Pált korrupciós bűncselekménnyel gyanúsítják, emellett a 444.hu-nál landolt a Völner-Schadl-nyomozati akta mind az 1700 oldala, és ami a dossziéból kiesett, az egy valóságos Móricz-regény, egy XXI. századi Rokonok. Még akkor is, ha Völner ügyvédjének a nyomozati iratok egy része alapján meggyőződése, hogy azok nem támasztják alá és nem igazolják a Völner Pállal szemben közölt gyanút, és Völner is tagadja a bűncselekmények elkövetését.
Az átlagos magyar választó nem túlságosan érzékeny a korrupcióra, de megütheti a fülét, ha a végrehajtók vezérét és egy államtitkárt gyanúsítanak azzal, hogy milliókat adtak-vettek, vagy akár az is, ha kiderül, hogy a jogi egyetemi vizsgákat, amit az átlagos választó csemetéjének vérrel-verejtékkel kell letennie, a nyomozati iratok szerint magas pozícióban lévő emberek egy odatelefonálással intézhették el, egy minisztérium trágyadombként, a közszolgák lúzerekként, egy államtitkár pedig hasznos hülyeként kerül szóba. Persze ez magyar fülnek nem olyan meglepő. Már Móricz Zsigmond is alaposan körüljárta a témát 90 évvel ezelőtt, és azóta nem sok minden változott. De azért már az a történet is elég nagyot ütött, akkorát, hogy máig szorgosan emlegetjük, és valószínűleg nem csak kiemelkedő irodalmi minősége miatt, hanem mert mindenki ráismert benne a magyar valóságra, és elborzadt rajta. Az eddigiek alapján erre a Schadl-Völner ügy nyomozati iratai is alkalmasak.
Kizárt, hogy a Fidesznek szüksége lett volna erre a választás előtt. Szintén nem lehetett különösebb szükségük arra, hogy hogy a 24.hu kiderítse, hogy Kövér László házelnök közvetlen munkatársa olyan alapítványt vezetett, amely, miközben határon túli gyermekek megsegítésére alapították, budai villát vásárolt és Audit tartott. Ezek után Kövér Lászlónak már végképp nem hiányzott, hogy kiszivárogjon a nemzetbiztonsági szolgálatok vezetői előtt tartott beszéde, amelyből az olvasható ki, hogy a házelnök magát az ellenzéket tartja nemzetbiztonsági kockázatnak. Ám a felvétel nyilván nem a saját lábán sétált ki az Alkotmányvédelmi Hivatalból, és kopogtatott a Direkt36 szerkesztőségének ablakán. Ezek után a kormányfő – váratlanul korán, még karácsony előtt – megnevezte a Fidesz köztársaságielnök-jelöltjeként Novák Katalint.
Később Gulyás Gergely kancelláriaminiszter ezt az ATV-nek úgy kommentálta, hogy azért döntöttek Novák mellett, mert Kövér László nem vállalta a jelöltséget. Nehéz eldönteni, hogy ez egy Kövér Lászlónak címzett méltatás volt, ami visszafelé sült el, és Novák Katalint találta el, vagy a miniszter Novák Katalinnak szúrt oda azzal, hogy ő csak Kövér híján kerülhetett szóba, vagy egyszerűen csak azt deklarálta, hogy Kövér László neve benne volt a kalapban – az nem derült ki az interjúból, hogy csak azelőtt, vagy még azután is, hogy fény derült Kövér demokratikus váltógazdálkodásról vallott, finoman szólva is unortodox nézeteire és az irodáját érintő seftelésre.
Egyre nehezebb még csak találgatni is arról, hogy ezen a nemzeti hímzéses mezőn mégis ki lő, és kire. Csak az biztos, hogy lőnek.
