Az idei fizikai Nobel-díjat részben a klimatikus változások fizikai modellezéséért adták, ami jól mutatja, hogy a fizikának milyen központi szerepe van az egész bolygó jövőjét érintő éghajlati kérdések megválaszolásában. De az éghajlati folyamatokat a laborasztalon is lehet modellezni. Az ELTE-n működik a régió egyetlen klimatológiai fizikai laboratóriuma, amelynek eredményei épp most kérdőjeleztek meg egy eddig általánosan elfogadott elméletet.
Harmincnégy millió évvel ezelőtt tömeges kihalási esemény zajlott le a Földön, ami az eocén földtörténeti kor végét és az oligocén kezdetét jelezte. A kihalás főként a tengeri ökoszisztémákat érintette, az okait illetően azonban nincsen konszenzus a tudósok között. Az ugyanakkor biztosnak látszik, hogy több, egymástól független esemény együttes hatása alakította át jelentősen a bolygó éghajlatát, ami alapvetően lehűlést eredményezett.
Akkoriban geológiai értelemben viszonylag egyszerre növekedett meg a vulkanikus aktivitás a Földön, kisebb aszteroidabecsapódások is történtek (aminek nyomán keletkezhetett a szibériai Popigajés az amerikai Chesapeake-öbölkráter), illetve lecsökkent a levegő szén-dioxid-koncentrációja is, ami az üvegházhatás gyengülését eredményezte. Emellett a kőzetlemezek eltolódása miatt megnyílt a Drake-átjáró Dél-Amerika déli csücske és az Antarktiszi-félsziget között, ahol korábban földhíd volt.
• Hogyan lehet meghatározni az évmilliókkal ezelőtti hőmérsékletet?
• Hogyan modellezhető az ősi klíma egy asztalon forgatott henger segítségével?
• Elég volt-e a lehűléshez és az Antarktisz befagyásához a Drake-átjáró felnyílása?
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
