„Látod, ezeket a szerencsétleneket még a kutya is megugatja”

Vallási ünnepekről nehéz írni. Érvek ritkán kerülnek ilyenkor elő, hívőkkel meg amúgy sem feltétlenül szerencsés vitatkozni. Pedig május 1. vallási ünnep. Munkás Szent József napja, XII. Pius pápa 1955-ben alapította. Mint az a Magyar Katolikus Lexikonban olvasható, „először 1956. május elsején ülte az Egyház, mint Munkás Szt József, a Bold. Szűz Mária jegyese, hitvalló, a munkások patrónusa ünnepét”. A katolikus igenaptár intelme szerint „Szent Józsefnek, a Szent Család gondviselőjének (a munkás élet eszményképének) ünnepén terjesszük kéréseinket mennyei Atyánk elé!”. Hát jó. Az első kérésem az, hogy ne kelljen vegyvédelmi ruhában, damilos fűnyíróval Szentkirályi Alexandra szupertitkos május elsejei piknikjére mennem, meleg lesz ahhoz. Mivel az eseményt – Orbán Viktor országjárásához hasonlóan – nem hirdették meg se a Facebookon, se sehol, álruhára nem lesz szükség, mert a szekusok úgyis kiszúrnak és eltávolítanak, mint a Fidesz főpolgármester-jelöltje (Szentkirályi Alexandra) a méhlegelőt.

Otthon még becsavarok egy körtét – villanyt – és indulok. Csak azt nem tudom, pontosan hová. A nagyon titkos eseményről ugyanis egy módfelett titkos üzenetből értesülhettek a hívek, amiben többek közt az állt: „Helyszín a Néprajzi Múzeum mögötti füves terület. Legyünk minél többen! Jelentkezés”: és itt egy link volt megadva. Tehát az őrülten titkos majálisra regisztrálni kellett. Az esélytelenek nyugalmával dobtam sarokba a vegyvédelmi ruhát és inkább pufimellényt kerestem, de nem találtam. Kordonok? Ezt Kádárék sem lépték meg 1957. május elsején, pár hónappal a vérbe fojtott forradalom és szabadságharc után – gondolom, miközben elsétálok egy jelentéktelen létszámú társaság mellett a célterületen. Hoppá, van itt bekészítve néhány kamera, de nem, ez nem lehet a Fidesz majálisa. Pár száz méternyire ugrálóváras, óriáskerekes, vattacukros helyszín, többezer ember. Ez meg túl sok. Rendezői mellényt viselő emberek jönnek szembe. – Elnézésüket kérem, itt lesz Szentkirályi Alexandra majálisa? – Nem tudjuk, nem kaptunk programfüzetet – válaszolják.

– Azt hiszem, hogy ez a május 1-je örömmel fogja eltölteni barátainkat, keserűséggel ellenségeinket – mondta Kádár János ezen a napon ‘57-ben. Igaza lehetett, de most végképp nem tudom, hogy itt ki kinek a mije. Visszaballagok, közben nézem a telefonon a korabeli filmhíradót. Kádár: „Azt hiszem, nem tévedünk, ha megállapítjuk, hogy ez a nap új lendületet ad belső fejlődésünknek, és hozzájárul a proletár nemzetköziség zászlaja alatt tömörült népek, és a nemzetközi munkásmozgalom együttes erejének növeléséhez is.”

Az együttes erőt már látom is: a „casual dresszkód” szerint öltözött jelentéktelen létszámú társaság éppen plédet terít maga alá, arra gyereket, kis tálkában pogácsát, epret, üdítőt tesz és vár. Rogán Antal megint nagyot alkotott, Szinyei Merse Pál Majálisa a kanyarban sincsen. Csak ez lehet a fideszes május elseje, tűnődöm tovább, hiszen egyéb NER-es celebritások mellett itt van Hidvéghi Balázs, Szentkirályi kampányfőnöke is. Kordon, beléptetés nincsen, van viszont egy nyúl. Ekkor megérkezik Szentkirályi Alexandra, én pedig – válaszul a rogáni kihívásra – elkészítem az Egy hívő nyúláldozatot mutat be Szent Szandra előtt című fotográfiámat.

Szentkirályi Alexandra és egy nyúl (Fotó: Magyar Hang / Grimm Balázs)

– Nyulas majálisunk lesz? – kérdezi Szentkirályi, majd, csak mintha egy kifinomultan művészi forgatókönyvet követne, a karján hozott fonott kosárból kockás plédet, maga sütötte brownie-t, meg még valami cukrászárut vesz elő. Nem tudom mit, engem nem kínál meg. Amiképpen szóba sem állnak velem a fidelitasos casualisták – mert mint kiderül, valójában ez a Fidesz ifjúsági tagozatának tömegrendezvénye. Harmincan-negyvenen lehetnek. Csak annyit tudok meg, hogy Magyar Péter egy fazekasipari termék, ami a Pallas nagy lexikona szerint „oly tejes edény, melynek alsó része öblös, felső része pedig szűkebb.”

Nem maradt el a gyurcsányozás

Miután Szentkirályi Alexandra kipiknikezte magát, a véletlenül itt lévő kormánymédiának sajtótájékoztatót tart. Ezt röviden úgy lehet összefoglalni, hogy gyurcsányozik egyet. Azt is mondja, hogy innen nem messze zajlik a Demokratikus Koalíció, az MSZP, a Párbeszéd majálisa, „a Gyurcsány-Karácsony-koalíció” rendezvénye. Szerinte tehát nem csak a munkanapjaikat, hanem még egy munkaszüneti napot is együtt töltenek. Ráadásul – fogalmaz – „van képük” éppen a Városligetben ünnepelni, azon a helyen, amelyet a kormány újított fel még az előző városvezetéssel, a mostani pedig számos ponton ellenezte a terveket. Azt nem említi, hogy az MSZP és a DK is hagyományosan a Városligetben tartja a majálisát.

Sára Botond, Szentkirályi Alexandra és Böröcz László szelfiznek (Fotó: Magyar Hang / Grimm Balázs)

A kormányszócsöveken kívül itt van egy független lap stábja is. – Látod, ezeket a szerencsétleneket még a kutya is megugatja – állapítja meg egy fiatal demokrata piknikező, miközben a stábot megugatja egy hazafiúi érzelmektől fűtött kutya. Ő egyébként nem magyar fajta, valami foxi-féle szerzet. Vagy ami még rosszabb: keverék. Porszem Rogán gépezetében. – Magyar fűre magyar vizslát! – követelem szívem mélyén, de véget ér a sajtótájékoztató és Hidvéghi Balázs meglepetésemre megengedi, hogy feltegyek néhány kérdést a főpolgármester-jelöltnek. – De tényleg csak egy-kettőt, jó? Alexandra a piknikezők miatt van itt és hamarosan tovább kell mennie.

– Kevesen vannak itt. Vajon miért? – kérdezem.
– Én nem gondolom, hogy meglepően kevesen vannak itt. Itt van egy jó nagy adag fiatal, akikkel én szeretnék a budapesti dolgokról beszélni, ha megcsináltuk ezt az interjút, és az ő véleményüket is kikérni – válaszolja Szentkirályi.

– A konkurencia viszont karnyújtásnyira van tőlünk, ott meg nagyon sokan vannak.
– Azt hiszem, hogy van egy olyan réteg, akinek a Gyurcsány-Karácsony családi dzsembori az vonzó, ezzel nincs is semmi baj, virágozzék minden virág. Nekem egy kicsit inkább az a furcsa, hogy ők miért éppen a Városligetet választották.

– És ki szervezett kire?
– Hát megmondom őszintén, nem tudom, hogy ki volt az, aki előbb kitalálta, hogy idejön, de én ebből nem is szeretnék, hogy mondjam, versenykérdést csinálni. Mondom, nekem inkább az a furcsa, hogy ők abba a Városligetben eljönnek szívesen ünnepelni, ahol egyébként gyakorlatilag a fához láncolták magukat, hogy ne történjen semmi, most meg ők is a sok budapestivel együtt itt élvezik ennek a csodálatos Városligetnek az adottságait, de én ennek az összeborulásnak, ennek a kis családi dzsemborinak, ami a Gyurcsány-Karácsony családon belül zajlik, ugyanolyan jó szórakozást kívánok, mint itt magunknak. Mi valóban lazábban, nem ilyen nagy felhajtással, nem mikrofonokkal, nem színpaddal ünneplünk, csak egy kis beszélgetéssel jöttünk ki.

– Az itteni részvételi arányból nehéz tippelni. Ön hogyan jósolja a saját esélyeit június 9-én?
– Én kifejezetten optimista vagyok, ahogy egyik napról a másikra haladunk előre a kampányban. És én tényleg azon vagyok – a mai nap is rengeteg helyre megyek –, hogy minél több emberrel beszélgessek. Nagyon sok pozitív üzenetet és megerősítést kapok, ahogy haladunk előre az időben. Én azt látom, hogy az emberek kiéheztek arra, hogy valami történjen Budapesten, és legyen végre egy változás, és elegük is van ebből az egész lejárt bagázsból itt a hátunk mögött, és várják azt, hogy jöjjön valaki, aki végre odaáll, és megfogja a munka végét, és megcsinálja, megoldja a problémáikat, felszámolja a dugókat, rendet rak, tisztaságot csinál Budapesten, megépíti a beígért P+R parkolókat, betartja az ígéreteit. Én erre kérem a budapestiek bizalmát, én erre vállalkoznék.

– A kegyelmi ügy és Magyar Péter megjelenése mekkora árnyékot vet az ön kampányára?
– Azt gondolom, hogy a jobboldali szavazóbázist csak összetolta ez az elmúlt időszak. Én úgy látom, hogy ez Magyarország legerősebb politikai közössége. Ez Budapesten is így van, tehát Budapesten is a Fidesz az a politikai erő, aminek a legnagyobb támogatottsága van, és én azt gondolom, hogy az ilyen kihívások minket csak megerősítenek, és az is megerősít minket szerintem, hogy egyébként mi egy botlás után is le tudjuk vonni a következményeket, míg ez a konkurenciára nem éppen mondható el.

Szentkirályi Alexandra a városligeti pikniken (Fotó: Magyar Hang/Grimm Balázs)

„Magyart lerázzuk magunkról, mint kutya a vizet”

A Demokratikus Koalíció, az MSZP és a Párbeszéd-Zöldek pár száz méterre dübörgő közös május elsejei rendezvénye műanyagba van öltöztetve. Műanyag lufik, műanyag játékok, műanyag édességek. Többezres a csoportosulás. Itt szó esik május 1-ről is, amennyiben Dobrev Klára azt mondja a színpadon, hogy „a Fidesz legnagyobb bűne, hogy elveszi a munka becsületét.” Azt is mondja, egy tisztességesen végigdolgozott élet után nem lehet tisztességesen megélni a nyugdíjból. Hogy az árak milyen viszonyban vannak a nyugdíjakkal, nem tudom, a nagymama mindenesetre itt 3500 forintért ehet egy sajtos-tejfölös tócsnit, a papa ezerért ihat egy sört, az onoka meg 1099-ért fogyaszthat „ice cream balls”-t. A csapat egyik felét a legkevésbé sem érdeklik a politikai beszédek, ők vurstlizni jöttek. A másik, idősebbik részét annál inkább. Orbán Viktor nem veheti el tőlünk Budapestet – mondja egy nyugdíjas.

Dobrev Klára a DK, az MSZP és a Párbeszéd Majálisán (Fotó: Magyar Hang/Grimm Balázs)

A Medián április 26. és 29. között készült legfrissebb közvélemény-kutatása szerint Magyar Péter pártja, a Tisza Párt 25 százalékon áll a választani tudó biztos szavazók körében, magasan megelőzve a többi ellenzéki pártot, így az intézet megállapítása szerint jelenleg a legerősebb ellenzéki párt – írta a HVG. – Mit szólnak ehhez? – kérdezek egy társaságot. Hosszasan gondolkodnak, majd egy úr eképpen összegzi a véleményét: „Magyart lerázzuk magunkról, mint kutya a vizet”.