Kilencvenkét éves korában meghalt a Nobel-díjas kanadai írónő, Alice Munro. A család közlése szerint az Ontario-tónál, egy otthonban vesztette életét.
Alice Munro 1931. július 10-én született a kanadai Winghamben, Alice Ann Laidlaw néven. Kamaszként kezdett írni, első novelláját 1950-ben publikálta. A Nyugat-Ontariói Egyetemen tanult angol irodalmat és újságírást, közben pedig dolgozott pincérnőként, dohányszüretelőként és könyvtárosként is. Az egyetemet 1951-ben otthagyta, hogy hozzámenjen James Munróhoz, akivel aztán Nyugat-Vancouverbe, majd Victoriába költöztek. Megnyitották a Munro’s Books könyvesboltot, amely napjainkban még mindig működik.
Az írónő első elbeszéléskötete, a Dance of the Happy Shades 1968-an jelent meg, amivel rögtön országos sikert aratott. Az 1978-ban kiadott Who Do You Think You Are? még tovább növelte népszerűségét, egyben fel is került a Booker-jelöltek listájára. A következő évtizedekben folyamatosan írt, műveiből pedig olyan filmfeldolgozások is születtek, mint az Egyre távolabb, a Julieta vagy a Gyűlölet, barátság. Az elsőt Sarah Polley, a másodikat pedig Pedro Almodóvar rendezte, akinek előszavát is olvashattuk a nálunk Juliet címmel megjelent kötetben.
Az első kanadai, egyben a tizenharmadik nő volt, aki megkapta az irodalmi Nobel-díjat. Az elismerést 2013-ban vehette át, az indoklásban pedig a kortárs novella mestereként emlegették őt. Néhány évvel korábban, 2009-ben a Nemzetközi Man Booker-díjat is neki ítélték oda. A Nobel-díj átadásán egyre súlyosabb demenciája miatt már nem tudott jelen lenni. A betegségről, mellyel élete legalább utolsó tizenkét évében küzdött, megrendítő tanúságot ad 2001-ben megjelent elbeszélése, melyből a 2007-es Egyre távolabb című film született.
Alice Munro novelláskötetei a kétezres évek közepétől jelentek meg magyarul, a Nobel-díj után pedig kifejezetten gyakran jöttek ki a főképp Rakovszky Zsuzsa és Mesterházi Mónika által fordított kötetek.
„Alice Munro legtöbb (de szerintem korántsem mindegyik) művének ezek a nagyon finoman használt írói eszközök, az önirónia, az olvasó elbizonytalanítása, az alapvetően nőiesen isteni-omnipotens nézőpont megbillenései adják a hitelét és erejét, ettől nem lesz édesbús profi giccs, egy kicsit finomabb, modernebb Lucy Maud Montgomery – s talán ettől van az, hogy a leggyakoribb reakció (nem csak itt nálunk), a rácsodálkozás öröme – eddig hogyhogy nem ismertük?” – M. Nagy Miklós értékelte így Alice Munro prózáját a Jelenkor 2010. szeptemberi számában. Hozzátéve, hogy a szerzőnél szebben és pontosabban talán senki nem ír a női lélek alkímiájáról, a női szexualitásról és a XX. századi emancipálódó nő útjáról.
Munro novelláit egyébként a nyolcvanas években már rendszeresen közölte a Nagyvilág, többek közt Elek Judit Márta vagy Czine Erzsébet fordításában. Elsőként talán Feleki Ingrid emlegette őt a világirodalmi folyóirat 1972/11. számában: „Az önálló kanadai prózairodalom mindössze 1920 tájékán indult kibontakozásnak, ekkor lát napvilágot Raymond Knister válogatásában az első jelentős irodalmi antológia, amely még jobbára a 19. századi USA hangulatát idézi. Az írók ezután már egzisztálnak, de kevés a publikációs lehetőség, igaz, modern nagyvárost is csupán az országhatárokon kívül találni. A nagy ugrás a második világháború után következik be. (…) A mai negyvenesek szélesebb látókörű generációjából James Reaney, Douglas Spettigue és Alice Munro emelkedik ki. De még őket is erős szálak kötik a hagyományos, patriarchális irodalomhoz, s még ma is kevesen foglalkoznak a modern, városi ember problémáival. Ezen kevesek közé tartozik a markáns tehetségű Morley Callaghan, Hugh Garner és az utóbbi időben legnagyobbként dicsért Mordecai Richler.”
„Alice Munro minden szempontból megfelelő választásnak bizonyult. (…) [A] lényeg a világszerte ünnepelt életmű, amely valóban az egyik legnagyobb élő alkotóvá avatja Alice Munrót. Ennek az életműnek az egyik legérdekesebb darabja a magyarul Asszonyok, lányok élete (Lives of Girls and Women) címmel, eredetileg 1971-ben megjelent kötet. (…) Alice Munro félelmetesen jól ír. Szövegeit oktatókönyvként kötelezővé kéne tenni a pályakezdő alkotók számára. Szerencsére Mesterházi Mónika fordítása is kiváló, így a magyar nyelvű olvasóknak sem kell búslakodniuk. Az Asszonyok, lányok élete egy jelentős író fontos alkotása. A Nobel-díj ugyan nem verseny, de Alice Munro megérdemelten diadalmaskodott” – fogalmazott kollégánk, Ficsor Benedek az említett kötetről 2013-ban, az akkori Magyar Nemzetben.
