Vidnyánszky Attila azért nem akarja a megsérült színészek pénzügyi igényeit teljesíteni, mert azzal elismerné, hogy ő is felelős lehet a balesetükért – mondta a HVG-nek adott interjúban Farkas Dénes színész, aki elsőként távozott a tavaly novemberi súlyos baleset után a színházból.
„A balesetig még épp elviselhető volt a helyzet a színházban. De a baleset megrázta az egész társulatot, hiszen két ember majdnem meghalt. S ahelyett, hogy ebben a sokkos helyzetben őszinte kommunikáció indult volna meg, és a valódi felelősök felkutatása, nyugtalanító dolgok történtek. Lebontották a díszletet, ahol a baleset történt, amit a rendőrség helyszíni szemléjéig törvényesen nem lett volna szabad megtenni, kiderül, hogy vezérigazgató az előzetes állításával szemben mégsem mond le, kiderült, nem meghatározható egyszemélyi felelős. Nem bírtam tovább ebben a közegben maradni, felmentem az igazgatói irodába, és közös megegyezéssel felbontottuk a szerződésemet” – mondta Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó balesetéről.
Arra, hogy bajon miért nem kártalanították őket, így válaszolt: „Pénz bizonyára van rá, kitelne a milliárdos büdzséből. Szerintem azért nem akarja a sérültek pénzügyi igényeiket teljesíteni, mert azzal elismerné, hogy ő is felelős lehet a balesetért. Aminek a következményei végzetesek lehetnek a pozíciójára.”
Általánosságban azt mondta, hogy „bár születtek jó előadások Attila alatt is, kiemelkedő alig. Szerintem. Ahogy a társulatépítés sem működött igazán. Egy-egy előadásra összekovácsolódtunk a csapattal, ami aztán gyorsan szertefoszlott, mert levették a repertoárról, hiszen nem volt rá néző.” Azt mondta, ő olyan 70 százalékra tippeli a látogatottságot, „aminek egy része buszokkal szállított ingyenjegyes közönség volt”. A külföldi rendezőkről azt mondta, többek nem voltak meggyőzőek, volt olyan darab, amelynek már a második előadásán többen voltak a színpadon, mint a nézők a széksorokban. A fizetésről azt mondta, az egyáltalán nem volt jónak mondható. „Körülbelül száz éves társulati tagság után tudnék venni egy házat a fizetésemből” – fogalmazott ennek alátámasztására.
És hogy milyen volt Vidnyánszky? „Az első években jó hangulat volt a színházban, nyitva volt az ajtaja, bármikor be lehetett hozzá menni, megbeszélni valamit, vagy akár csak játékből bokszolgatni egy kicsit. Volt ideje a színházzal, az előadásokkal foglalkozni. Az SZFE-ügy idején változott meg, onnantól politikus lett.”
