Fordul a kocka, lassan mi mehetünk szolgálónak „Édes Erdélybe” – akár ezt is kiolvashatjuk a napokban megjelent két uniós statisztikából, amely a lakosság vásárlóerőn mért fogyasztását és a fizetéseket hasonlítja össze. Mindkét szám lényegében azt mutatja meg, hogy élnek az emberek. Ami a magyar háztartások fogyasztását illeti, 2022-ben az uniós átlag 68,3, tavaly pedig annak 68 százalékán állt – amivel csak a bolgárokat előztük meg. A tendencia azért is szomorú, mert a lakosság fogyasztása a 2004-es uniós csatlakozáskor – Csehország és Szlovénia kivételével – minden országot megelőzött a régióban, ám az elmúlt húsz évben alig emelkedett, miközben Romániában egyenesen megduplázódott, 83 százalékra nőtt ez a mutató. Láthatja a különbséget az is, aki mostanában jár keleti szomszédunknál: az életszínvonal szemlátomást javul, a romániai tanárok és orvosok többet keresnek, mint magyarországi kollégáik, tele vannak az üzletek és az éttermek, a városokban pezseg az élet. Nem csoda, hogy a románok már nemcsak az egy főre jutó GDP-ben és a fogyasztásban, hanem a másik fontos mutatóban, az árszinttel korrigált bérekben is előztek: többet tudnak vásárolni, mint a magyarok. Egyszemélyes háztartás esetén ugyanis a tavalyi éves nettó bér 18 800 PPS (vásárlóerő-paritás, az Eurostat által számított speciális elszámolási egysége tekintetében) volt Romániában, és 17 947 PPS hazánkban.
– A két dolog természetesen összefügg, ha Magyarország kezd hátracsúszni az uniós bérversenyben, akkor a fogyasztás is gyengül – mondta Virovácz Péter, az ING Bank vezető gazdasági elemzője. Az Eurostat a keresetek összehasonlításakor vásárlóerő-paritáson számolt, éves nettó béradatokat vet össze, ezzel nagyjából kiküszöböli az eltérő valuták, árak és adórendszerek okozta nehézségeket. Emellett még egykeresős, kétkeresős, gyermektelen, illetve gyermekes háztartástípusokra is készített becslést. Ez utóbbi azért érdekes, mert a magyar adórendszert úgy hangolták, hogy arányaiban többet von el az egyszemélyes háztartástól, mint például egy kétkeresős, háromgyerekes családtól. A gyerekek után járó adókedvezmény hosszú ideig emelte érdemben a kedvezményezettek nettó béreit, ezért a gyerekesek esetében nem előztek olyan dinamikusan a román bérek, mint a gyerek nélküli háztartásoknál. De már ez sem tart sokáig, mert a kedvezmények évek óta nem nőttek (egy gyermek után 10 000, kettő esetén havi 40 000 forint), a gyermekek után járó pénz elértéktelenedett. – S persze a tavalyi magas, 17,6 százalékos infláció is „kinyírta” a magyar fizetések vásárlóerejét, egyre kevesebbet tudunk vásárolni itthon – tette hozzá.
Bár egyes szakértők arra gyanakodnak, hogy a román felzárkózás és előzés csak valamiféle statisztikai bűvészkedés eredménye lehet, nem érdemes önmagunkat becsapni. Vannak bizonytalanságok az uniós módszerben, de a Portfolio Checklisten Madár István, a Portfólió vezető makrogazdasági elemzője arról beszélt, az éveken átnyúló tendenciát kell figyelni, és abba bizony beleillik, hogy mostanra összeértek a két ország mutatói. – Ha az okokat keressük, látni kell, hogy az utóbbi években átalakult a magyar gazdaság szerkezete – hívta fel a figyelmet Virovácz. Amikor Orbánék 2010-ben átvették a hatalmat, a fogyasztási típusú adók beszedésére helyezték a hangsúlyt, és erre rímelt a fogyasztásösztönző, jelentős minimálbér-emelésekkel operáló gazdaságpolitika. Az elmúlt öt évben azonban váltás történt, és a kormány ma már arra törekszik, hogy a beruházások hasítsanak ki minél nagyobb szeletet a gazdaság egészéből. – Mást sem hallunk a kormánytól, mint hogy újabb – jórészt ázsiai, kínai – gyárak települnek Magyarországra, és a magas beruházási ráta a felzárkózás kulcsa. Ez a hangsúlyeltolódás a fogyasztás súlyának csökkenéséhez vezetett a GDP-n belül. Egy átlagos magyar tavaly nem tankolt annyit, mint korábban, ritkábban vett bútort, és az élelmiszereken is spórolt: összességében majdnem 8 százalékkal vásárolt kevesebbet, mint 2022-ben. Ilyen úton jutottunk el oda, hogy a magyarok már „visszafogottabban” élnek, mint a horvát vagy a román háztartások, noha a két utóbbi ország korábban jóval fejletlenebb volt, és később is csatlakozott az EU-hoz. De Bulgária is egyre jobban zárkózik fel: 2004 óta csaknem megkétszerezte fogyasztását, s ha folytatódik a trend, hamarosan a magyar szintre kerülhet.
– Tartok tőle, hogy az egyoldalú iparosítást, beruházásokat erőltető magyar modell hosszú távon nem lesz versenyképes és fenntartható – vélte Virovácz Péter. Ez nem jelent jót a bérek terén sem: folytatódhat a leszakadás, hiszen zömében alacsony hozzáadott értéket termelő összeszerelő üzemek jönnek hazánkba, ahol kisebb fizetésért fognak robotolni a „kékgalléros” dolgozók – lerontva az átlagkereseteket. És akkor a románok után a bolgárok is elhúznak mellettünk.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/19. számában jelent meg május 10-én.
