Apáról fiúra száll

Természetesen bizonyos mértékben meghatároz minket minden családtagunk. Ha csak futólag ismertünk valakit, akkor is. Természetesen nem határoz meg bennünket az összes családtagunk. Akit futólag vagy annyira sem ismertünk, még kevésbé. Két ellentétes állítás, melyek valójában egyszerre lesznek igazak. A lényeges pedig elsősorban a kontextus, a beszélő szándéka. Mindezen Ungváry Krisztián legutóbbi cikkével kapcsolatban gondolkodhattunk el. A történész Bayer Zsoltról és felmenőiről írt a Telexen, elsősorban a publicista nagyapjáról, Gyimes Károlyról. Bayer 2016-ban, a Mandinernek adott interjúban már beszélt arról: az anyai nagyszülő egykor nyilas gettóorvos volt, majd később beszervezte a kommunista állambiztonság. Bayer azt is mondta akkor a Stumpf Andrásnak adott interjúban: „Neutrálisak a jelentései, de nem akarom mentegetni. Talán mindkettő. (Tettes és áldozat is egyszerre – a szerk.) Úgy érzem, a jó és rossz, amit tett, a gyarlóságai és a jósága, nagyjából egálban vannak. Kiderül azért ilyen helyzetekben, hogy nem mindig tud az ember határozott lenni, meg hogy nem én vagyok a Jóisten, aki képes meghozni az ítéletet. Furcsa és nehéz történet ez.”

Ungváry most mindehhez hozzátett egyes részleteket, például arról, hogy Gyimes tanította be másoknak a hüvelyi motozást a kiskőrösi gettóban. Bayer hétfőn reagált is Ungváry cikkére, a fentihez hasonlók kapcsán azt írva: „most itt ülök, és a fejemre olvasták nagyapám bűneit. Olvasom. Harmadszor is. És iszonyodom. Alig-alig tudtam minderről valamit. Illetve annyit tudtam, amennyit 2016-ban nyilvánosságra hoztam. (…) Mindaz, amit kikutatott, a nagyapámról szól, és a család véres-verejtékes gyötrelme lesz feldolgozni.”

A reakció kapcsán Radnóti Sándor filozófus úgy fogalmazott Facebook-oldalán: „Bayer Zsolt kiemelte egy pillanatra a fejét »jéghideg elhatározásainak« »érzelemmentes« világából, s megrendült, meghatott, érzelemgazdag, jól megírt, töprengő cikket tett közzé fölmenőiről, s azok világáról, köztük inkriminált anyai nagyapjáról. Egy tökéletesen alaptalan, Ungváry Krisztiánra vonatkoztatott »aljas« jelzőtől, s a rettenetes befejezéstől eltekintve emlékeztet arra a jó képességű újságíróra, aki egykor lehetett.” 

• Mi a probléma Ungváry Krisztián cikkével?
• Mi az, amit számon kérnünk érdemes Bayer Zsolton?
• Mikor van gond a felmenők bűneinek emlegetésével?

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap február 8-ig kapható 2024/5. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!