Steve Brusatte: A dinoszauruszok nem haltak ki

Steve Brusatte, az Edinburgh-i Egyetem paleontológusa írta az utóbbi évek legfontosabb őslénytani könyvét, A dinoszauruszok tündöklése és bukását. A tudós szerint nagyjából minden másképpen van (vagyis volt) a dinókkal, mint ahogy azt a legtöbbünk tudni véli. Brusatte a Brain Bar rendezvényre érkezett Budapestre. Ez alkalomból beszélgettünk vele.

– Nincs annál sablonosabb, mint egy dinoszauruszokról szóló interjút a Jurassic Parkkal kezdeni, így tegyük ezt mi is. Mennyire volt akkurátus a film, amikor forgatták, és mennyire számít tudományosan pontosnak manapság?
– Nagyon jól emlékszem, amikor 1993 nyarán láttam az első Jurassic Park-filmet a szülővárosomban, az illinois-i Ottawában. Kilencéves voltam, és a film lenyűgözött, mert a dinoszauruszok realisztikus állatok, nem pedig szörnyek voltak benne. De nem akartam tőle azonnal paleontológus lenni, sőt az öcsém, Chris sokkal jobban rákattant a dinókra. A szobánkat valóságos dinoszauruszmúzeummá alakította, és a következő években én is megszerettem őket. Rengeteg más paleontológust is a Jurassic Park inspirált. Igen, ez csak egy film, és nem 100 százalékosan tudományosan pontos, de annyival realisztikusabb volt, mint bármi más 1993-ban. A filmben okos, agilis, dinamikus állatokként jelentek meg a dinoszauruszok, ami teljesen más volt, mint amilyen képet festettek róluk a kor könyvei és tévéműsorai, amelyek buta, mihaszna lényekként ábrázolták őket, amelyek csak a kihalásra vártak a történelem előtti korok kudarcaként. A Jurassic Park egy csapásra örökre megváltoztatta ezt a narratívát. És a benne szereplő dinók még ma is egész jók. Ma már tudjuk, hogy a dinókat toll fedte, de ezt Spielberg még nem tudhatta, hiszen az első tollas dinófosszíliát csak 1996-ban fedezték fel. Egyébként azonban a Jurassic Park dinoszauruszai megfelelnek a modern tudásunknak.

– Önt is meglepik még a dinoszauruszok?
– Nekem van a világon a legjobb munkám. Olyan, mintha detektív lennék, és a régmúltat kellene kinyomoznom. Minden alkalommal, amikor találok egy fosszíliát, én vagyok az első ember, aki valaha is láthatta ezt a szellemet a múltból. Ebbe részegítő belegondolni. Edinburgh-ben tanítok, de minden nyáron elutazunk a Skócia partjai mellett fekvő Skye-szigetre, ahol néhány évvel ezelőtt a kedvenc leletemet fedeztük fel: egy hatalmas kőtáblát, amelyben több mint száz lábnyom őrződött meg. A lábnyomokat óriási hosszú nyakú dinoszauruszok hagyták hátra, amelyek akkorák voltak, mint három elefánt, és a lábnyomuk akkora, mint egy autókerék. Amikor e lábnyomok mellett sétálunk, kapcsolatba kerülünk a régmúlttal, és elképzelhetjük, hogy milyen hatalmasak és csodálatosak is voltak ezek az állatok.

• Miért mondja, hogy a dinoszauruszok nem haltak ki?
• Min múlott, hogy nem ők uralják még ma is a Földet?
• Mennyire voltak okosak a dinoszauruszok?
• Tényleg mind tollas volt?

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap szeptember 29-én megjelent, 2023/39. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!