„Most sok mindent toxikusnak mondanak, ami eddig természetesnek tűnt”

Abszolút szándék volt, hogy olyan történetet meséljünk, ami reflektál a mindennapos valóságunkra – mondja interjúnkban a Cicaverzum című film rendezője, Szeleczki Rozália. Mindezt arra a felvetésünkre, miszerint a film nem fél kiforgatni a kortárs valóságra jellemző olyan témákat sem, mint a fenntarthatóság melletti elköteleződés vagy az influenszerkedés. Fontos volt, hogy viccet tudjon csinálni olyasmikből, amiket ma sokan véresen komolyan vesznek? – A magja azért mégis egy emberi, egyetemes történet, és remélem, nem vész el a fókusz. Az előbbiek csupán szórakoztatóbbá, ismerősebbé teszik – mondja Szeleczki Rozália.

A rendező elmondja azt is: a pszichológiai hátteret leginkább az adta, hogy a főhős a gyerekkori traumája miatt nem tud elköteleződni. Pont azért, mert emiatt nagyon sebezhető, könnyen áldozatul esik a macskának. – A toxikus kapcsolat témáját kissé elhasználtnak is érzem, kicsit szerettem volna pellengérre állítani. Persze mindig ez van, ha olyasmi kerül előtérbe, amiről addig nem beszéltünk, pedig fontos lenne róla beszélni. Van benne egy kis túlkapás, most sok mindent úgy állítanak be, hogy na, ez mennyire toxikus, ami eddig természetesnek tűnt. Én bízom benne, hogy ezek a dolgok a helyükre kerülnek idővel – teszi hozzá a rendező.

• Tapasztalja-e, hogy a pszichológia vált a kor egyik alapnyelvévé?
• Nem tart attól, hogy a második nagyjátékfilmjét nehezebb lesz elkészíteni?
• Mit gondol az Inkubátor Program helyzetéről?