Verekedés helyett ölelés

Vajon mi visz rá egy mai általános iskolást, hogy verseket tanuljon, sőt szavalóversenyen induljon? Hiszen annyi szép dolog van a világban! Például a videójátékok, a több száz tévécsatorna, az internet. A felvetés egy része persze irónia, de a kérdésen komolyan elgondolkodtam, miközben Szekszárdra tartottam, ahol a megyei rendőr-főkapitányság a megyei cigány nemzetiségi önkormányzattal közösen hátrányos helyzetű gyerekeknek szervezett szavalóversenyt. 

Eleinte azt hittem, a kérdésre adandó válasz a „szinte semmi”, mert a Babits Mihály Kulturális Központ emeleti terme előtt tíznél kevesebb diák ücsörgött ünneplőben, miközben a zsűri tagjainak száma majdnem ennyi volt. Ha idevesszük, hogy mindenféle fontos emberek is eljöttek, akkor az iskolások száma eltörpült a felnőtteké mellett. Ez így elég kínos – morfondíroztam magamban. De nem mehettem haza, mert a szervezők meghívtak zsűritagnak.

• Hátrányos helyzetű. Kínos volt ilyen címkézés mellett indulni?
• Miért szervez a rendőrség szavalóversenyt?
• Miben és miért működik együtt a cigány önkormányzat a rendőrséggel?