Az utóbbi években világszerte terjedőben van egy első hallásra fura gyakorlat: a császármetszéssel született babákat bekenik az anya hüvelyváladékával. Teszik ezt azért, mert a normálisan (vaginális úton) születő baba, miközben keresztülhalad a szülőcsatornán, felveszi az anya hüvelyében található baktériumközösséget (mikrobiomot), és ez lesz a saját mikrobiomja „kezdőcsomagja” – a császárral született babák viszont ebből értelemszerűen kimaradnak. A mikrobiomról kiderült, hogy szó szerint mindenhez köze van az ember életében, az idegrendszer fejlődésétől az összes krónikus betegségig. De vajon a mesterséges kenegetésnek van értelme?
A vaginális váladék mesterséges átvitele az újszülöttre egyike azon rengeteg egészségügyi praktikának, amelynek gyakorlati alkalmazása messze megelőzte a bizonyítékokat, vagyis a klinikai vizsgálatokat. Persze érvelhetnek azzal azok az anyák és az orvosaik (jó esetben orvos csinálja), akik a császármetszés után egy vattapálcika segítségével mintát vesznek az anya hüvelyéből, majd azt az újszülöttre kenik, hogy ezzel csak a kimaradt természetes hatást pótolják. Ebben valószínűleg igazuk is van: a baba, ha természetes módon, a szülőcsatornán keresztül tornázná magát világra, akkor is érintkezne azokkal a jó (és rossz) baktériumokkal, amelyek a vaginában élnek. Ettől függetlenül, elvi okok miatt sem támogatható semmilyen orvosi beavatkozás, amelyet nem előzött meg klinikai vizsgálat, magyarul tudományos értelemben semmit sem lehet tudni a hatásairól és a biztonságosságáról.
• Egyáltalán, jó vagy rossz a császármetszés?
• Miként vizsgálták ezt az eljárást?
• Milyen eredményre jutottak a kutatók?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
