Bennem semmifajta sérelem nincs, rossz érzés csak azon az oldalon van – mondta a Magyar Hangnak adott interjújában Rost Andrea annak kapcsán, hogy nem írt alá a Magyar Állami Operaház újraválasztott igazgatójával, Ókovács Szilveszterrel. – Vártam a pillanatot, de nem tudtunk tárgyalni. Ha a dalszínház vezetése leült volna velem egy asztalhoz, lehet, hogy mindez nem történik meg – fogalmazott.

A Kossuth-, Prima Primissima és Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja egyébként maga is pályázott az intézmény vezetésére, de végül második lett. – A szakma átalakulást szeretett volna az operajátszás területén, hogy ebből a szándékból a régi-új vezetés miként tud építkezni, nem tudom megjósolni. Számomra viszont nagyon fontos tapasztalás volt. Sokat tanultam arról, hogy mindent meg szabad lépni. Az energiabefektetés és a tanulás soha nem vész el, hozzáad az egyéniségünkhöz, az életünkhöz – mondta.

• Mit gondol, milyen ma a magyar opera helyzete nemzetközi viszonylatban? Mennyire álljuk meg a helyünket?
• Az operaház igazgatói pályázata világított rá arra is, hogy a vidéki operajátszás milyen nehéz helyzetben van itthon. Mi a legnagyobb probléma ezen a területen? Lát esélyt arra, hogy a jövőben változás induljon el?
• Az utóbbi időben több olyan műsorban is láthatta a közönség, amely a határátlépésről szól. Nemrégiben Omega-dalokat énekelt, míg A díva és a férfi (ak) című előadásban saját életéről mesél. Mi inspirálta?

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap szeptember 15-én megjelent, 2023/37. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!