A szőlő az egyik legsikeresebb növény a Földön: az elmúlt évezredekben szerte a világon elterjedt. Sikerét legfőképpen annak köszönheti, hogy a bogyója alkoholerjedése során keletkező folyadékot kívánatosnak érezte az ember. A szőlészet kulturális és gazdasági jelentősége indokolta azt az elképesztő nemzeti kutatóprogramot, amelyben 2,5 ezer kultúr- és ezer vad szőlőfajtán végeztek genetikai vizsgálatot, hogy feltárják a szőlő világhódító útját.
A klasszikus vélekedés szerint a mai szőlő ősét valahol Közép-Ázsiában háziasította az ember, majd a népcsoportok nyugati migrációjával terjedt el Európában. Egyes kutatók úgy vélték, hogy a szőlészet már nyolcezer évvel ezelőtt megszületett, majd a mezőgazdasági forradalom révén jelent meg egyre több térségben, mások szerint azonban csupán háromezer éve ülteti és nemesíti az ember a szőlőt. Abban sincs konszenzus, hogy mi volt a szőlőművelés kezdeti célja: a szőlőbogyók megevése, vagy már eleve bort készítettek belőle. A szőlő eredetének pontos feltárását az is nehezíti, hogy minden borvidék próbálja magát ősinek, eredetinek, egyedinek láttatni, így nem feltétlenül áll gazdasági érdekében feltárni, hogy a féltve őrzött különleges szőlőjük talán csak egy másik lenézett fajta minimálisan módosult leszármazottja – vagy akár meg sem különböztethető attól.
• Hol háziasították először a szőlőt?
• Mire használták először a szőlőt: megették vagy már eleve bort készítettek belőle?
• Hogyan terjedt el a szőlészet Európában?
Olvassa el a teljes cikket online, Magyar Hang Plusz előfizetéssel! Egy hónap csak 1690 forint!
ElőfizetekMár előfizettem, belépek Beléptem, elolvasom a cikket!
