Ijesztő adatokat publikált nemrégiben az Európai Környezetvédelmi Ügynökség a textilgyártásról és a textilhulladék környezetre gyakorolt hatásáról. Ezekből az derül ki, hogy az elmúlt években a „fast fashion”-nak köszönhetően drámaian megnőtt a megtermelt és kidobott ruhák mennyisége.
A „fast fashion” mindennapjaink része, akár használjuk ezt a kifejezést, akár nem. A fogalom az új divatáru nagyon alacsony áron történő folyamatos gyártását jelenti, amely mára olyan mértékű lett, hogy az előállításhoz szükséges erőforrásokat az emberiség túlfogyasztotta. Különösen igaz ez a jóléti társadalmakra, ahol a ruházkodás életformává vált. Ennek tükrében kell szemlélni azt a tényt, hogy egyetlen pamutpóló készítéséhez a becslések szerint 2700 liter vízre van szükség – ez a mennyiség egy személy 2,5 évi ivóvízigénye. 2020-ban a textilipar volt a harmadik legnagyobb víz- és földfelhasználó. Abban az évben minden uniós polgár esetében átlagosan kilenc köbméter vízre, 400 négyzetméter földre és 391 kilogramm nyersanyagra volt szükség a ruhák és cipők előállításához. A textilgyártás a termékek festéséből és elkészítéséből adódóan a globális vízszennyezés mintegy 20 százalékáért felelős. Egyetlen mosásnyi poliészter ruha 700 000 mikroműanyag szálat szabadíthat fel, amelyek bekerülhetnek az élelmiszerláncba.
• Mekkora problémát okoznak az EU-ban a textíliák?
• Mennyit vásárolnak és dobnak ki az emberek évente?
• Milyen megoldás lenne a problémára?
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
