Ízlelgetem a szót, kimondani is jó. Derelye és metsző. Van, aki derelyevágónak mondja, de úgy elvész belőle az a titokzatosság, ami az egész derelyét körüllengi: ezt nem vágni, ezt metszeni kell. Nekem több is van belőle, a család minden oldaláról mi gyűjtöttük be a mások számára értéktelen hagyatékot, így ebből is került hozzánk pár darab. Rézből készült mind, úgy a múlt század 20–30-as éveiben. A nyele fa, és minta is van rajta, körbefutó csík. Valószínűleg kézzel esztergálták. És van fából készült példány is, ebből két darab van, valószínűleg ez mai gyártmány, és valamilyen kézműves vásárban akadtunk rá.
Az igazi, eredeti, kedvenc példányom, amelynek egy rézkarika a vágója és fa a nyele, láthatóan átesett egy nagyjavításon. Valószínűleg kiesett a feje a fatokból, így azt ügyes kezek rézdróttal erősítették hozzá. Használatát ez persze nem zavarja. A nyél végén egy kis gömb is van, a fa részből kialakítva. Jólesik megfogni, jó vele dolgozni. A rézfej szépen cakkozott, így van kialakítva. Ha vágunk vele, szép, hullámos vonalat kapunk. A leggyakrabban nem is derelyét, hanem loksát készítek vele. Az étel állítólag cseh eredetű, a mi falunkban nagyon elterjedt, bár semmi közünk a csehekhez. Nálunk ráadásul nem is krumplival készül. Nagyanyám, anyám is ugyanúgy készítette, ha hamar akartak valami biztosan jót készíteni. Ajánlom én is mindenkinek, én éppen most készültem el vele, nem volt az egész húsz percnél több.
Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!
Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!
