Magyarország félreértelmezése

„Balaton-átúszás csak itt van Magyarországon” (Novák Katalin, köztársasági elnök)

Rosszul néztük eddig. Mit rosszul néztük, rosszul éltük. Apokalipszizáltuk a közelgő összeomlást, a kizárólag a Kárpát-medencében bekövetkező mikrovilágvégét, éhséglázadást, az újranyitott Recsket (nem azt, már, hogy nem a településsodrós bányáét, hanem a másikat történelmünk korábbi setét időszakából), és közben nem vettük észre, hogy hát hiszen ez egy csuda jópofa ország tele mókával, kacagással, s pont, hogy nem kolbászból, hanem remekbe szabott tréfákból fonták a kerítést. Hogy oly hely jutott nekünk szerte e világból, hol valamennyi politikus, mindenféle szintű köztisztviselő, és úgy általában mindahány honfitárs, kivel ilyen-olyan interakcióba lépünk szorgos, szürke hétköznapjainkban, tőről metszett stand-upos, s ami történik velünk, nem tragédia, hanem komédia.