Ha pénteken a benzinkútra sietek, akár 180 forintot is megspórolhatok.
Dévényi István
Taste of Transylvania – hirdeti a skanzen kapujára aggatott felirat, hogy gasztronómia fesztiválra gyülekezik a nép, picit gyanús, hogy angolul, nehezen illeszthető az előre elképzeltekbe. Aztán a 12 500 forintos belépő megváltását követően összeáll a kép.
Vidéki vállalkozó írta meg valamelyik Flaszter-téma kapcsán, hogy egymilliárdos ajánlattal indult volna a közbeszerzésen, de rászóltak, hogy nem lesz az úgy jó, mert Mészárosék ötmilliárdossal pályáznak, szóval mindenkinek akként a leghasznosabb, ha visszavonja az övét.
Nem is emlékszem, mikor jegyeztem be utoljára banki jelzálogot. És hitel nélküli vásárlás is alig, az egész ingatlanpiac halott, ilyet életemben nem láttam, pedig jó ideje itt dolgozom.
Ami van, az van, meg kell oldani és túl kell élni, errefelé ez az évezredes tapasztalás.
Főnök, vagy megcsinálom, vagy nem, vagy kész leszünk időre, vagy nem, vagy meg tudom oldani, vagy nem.
Hogy is mondta Nagy Márton gazdasági géniusz néhány hónapja? A magyar társadalom fogyasztási sokkban van. És úgy is maradt, sőt – teszem hozzá.
Körbeértünk. Olyannyira elfogyott az ellenzék, hogy Orbán Viktor már kreálni sem képes újat, márpedig ellenség nélkül nincs konszolidált, keresztény-konzervatív, polgári hatalomgyakorlás, mint falat kenyér, úgy hiányzik a NER világára acsarkodó belföldi fenyegetés.
A hétvégén nem lesz fekvőbeteg ellátás a békéscsabai gyermekgyógyászati részlegen.
Hiába népszerű indoklása ez az ellenzék tehetetlenségének, a diktatúra nem ilyen. Magyarországon demokrácia van, amit a Fidesz szisztematikusan önmagára torzított. És akkor most leírom, hogy miért van mégis diktatúra.
Tartok tőle, a Fidesz alsó- és felsőszíntű prominensei a megtisztulás alatt valami olyasmit értettek, hogy egyetlen figura lesz itten eltakarítva.
A fenébe is, úgy sajnálom magunkat. (Ha ellenpropagandista lennék, most biztos ideírnám a végére, hogy Magyarország többet érdemel.)