Tankönyvek alapján nem lehet kormányozni

Érdemes-e Békés Márton könyveit és cikkeit az utolsó betűig elolvasni és komolyan venni? Korábban azt gondoltam, igenis fontos munka, amivel például Farkas Zsolt kritikus és Szabó Tibor Benjámin kiadóvezető próbálkoznak. Csak úgy érthetjük meg jobban a másik gondolkodását, ha minél alaposabban elmélyedünk az írásaiban. Viszont Szabó Tibor Benjámin legutóbbi, 444-en megjelent cikke aggasztó jeleket kezdett mutatni. Mintha a szerző egyre inkább kezdené magáévá tenni azt a fajta kulturális harcmodort, amelyet a Békés-kötetekből olvas ki. Ez pedig baj, mert a hatalmi kultúrharcra nem lehet jó válasz az, hogy mi is elkezdünk árulókat, „igazodókat” keresni. Főleg, hogy Szabó Tibor Benjámin rendkívül olvasott, értő gondolkodó. Elemzéseit általában jó olvasni. A mostanival viszont inkább csak vitatkozni tudnék.

A Líra kereskedelmi vezetője írásában nevesít is három szerzőt, a saját kiadói csoportjához tartozó Tóth Krisztinának például egy mexikói utat felemlegetve. Miközben a magvetős szerző nyilvánvalóan azért utazott ki, hogy magvetős köteteit népszerűsítse. Többek közt ennek kapcsán tesz a szerző olyan megállapításokat, hogy „az együttműködés nem kényszer”, meg hogy „senki nem tart puskát a művészek fejéhez, hogy állami pénzen teljesítsék ki alkotói törekvéseiket”. De hol marad innen a Líra, illetve az ahhoz tartozó kiadók, nagy írószervezetek szerepének felvetése? Miért Kukorelly Endrének kell felróni egy lipcsei könyvvásárt, illetve Jászberényi Sándornak a The Continental folyóiratot? Azonos súlyú dolgok-e ezek egyáltalán, egy lipcsei könyvvásár és egy teljesen új folyóirat?

• Érdemes-e az írókon számon kérni a kormánypolitikát?
• Ki lehet-e egyáltalán kerülni az államot, szükséges-e?
• Valóban Békés Márton könyveivel érdemes magyarázni az intézkedéseket?

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap július 14-én megjelent, 2023/28. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!