Tegnap elvittek egy fiút, egyenesen Odesszába

Sándor és Jenő egy héttel az ukrajnai háború kirobbanása előtt érkeztek Magyarországra. Akkor azt hitték, dolgozni jönnek, utóbb kiderült, menekültek. Szerencséjük van, hogy időben indultak, ugyanis mindketten katonakötelesek. Ha nem jönnek el otthonról, akkor most lehet, hogy halottak. Jenő és Sándor lapzártakor Herceghalomban, az Abacus Hotelben várták sorsuk jobbra fordulását.

Látogatásomkor az emeleti folyosón ülnek, a Facebookon próbálják követni az otthoni eseményeket, miközben Kálmán Zsolttal, a szálloda igazgatójával beszélgetek a földszinti hallban.
– Hogyan jut el oda egy szálloda, hogy menekülteket fogadjon be? Kötelezően, vagy felajánlkozik?
– Nem kötelező. Felhívott a katasztrófavédelem, hogy kellene nekik segítség, mert elkezdtek özönleni a menekültek a budapesti pályaudvarokra, és keresték a helyeket, hogy hova lehet őket elszállásolni. Voltak szabad szobáink, és úgy tűnt, hogy a következő napokban is tudunk ebben segíteni. Úgyhogy mi is felajánlottunk első körben 40 szobát.
– Az, hogy első körben, mit jelent? Azóta volt több kör is? 
– Igen, folyamatosan változik a létszám. Vannak, akik elmennek, majd újak érkeznek. Az említett szobamennyiséggel tudott a meglévő foglaltságunk mellett a katasztrófavédelem gazdálkodni. Hol 90-en voltak, hol 50-en. Most éppen csökken a létszám. Részben azért, mert jeleztük, hogy a március 15-ei hosszú hétvégén lényegében nem tudunk fogadni senkit, mert akkorra már telt házunk van. (Látogatásunkra még a hosszú hétvége előtt került sor – a szerk.)

• Hogyan élnek a menekültek Herceghalmon?
• És miként viszonyulnak hozzájuk a helyiek?
• Hogy boldogulhat az, aki sem magyarul, sem angolul nem beszél?

A teljes cikket a Magyar Hang március 18-án megjelent 2022/12. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!