A hómoffiszhoz, webes tanórákhoz már hozzászoktunk. Fel a fejjel: egy kis gyakorlással a szkájpos karácsonyozás is flottul fog menni.
Marabu
Úgy véljük, egy felelős törvényíró felelőtlen törvényszegése csak afféle rendszerhiba? Hát nem. Ez maga a rendszer.
Kis magyar tragikomédia, tréfás dialógusokkal. A végén a vastaps fakultatív. Egyelőre. Néhány év múlva talán már kötelező.
Alkotmányügyileg Amerikában voltak ugye az alapító atyák. Nálunk meg vannak ugye a kilapító, szétlapító, összelapító atyák. Meg még úgy általában a lapító atyák…
„Európa tévelyeg. Majd én mutatom neki a helyes utat.”
Komoly elnöki bejelentésnek lehettünk tanúi a Facebookon. Vannak országok, ahol a Twitteren jelennek meg komoly elnöki bejelentések, de nálunk szerencsére nem ilyen súlyos a járványhelyzet.
Dől a dominó, tartja orvos, ápoló.
Egy modern eurázsiai államban szükség van fékekre és ellensúlyokra. Muszáj a civileket, az ellenzéket, a szabad sajtót szigorúan fékezni és ellensúlyozni, mert különben még elkanászodnának.
A haza nem lehet ellenzékben. Aki tehát bármit is ellenez itt mostanság, az a hűvös logika folyamodványaképpen nem része a hazának. És még örülhet, hogy nem fogalmaztunk szigorúbban.
Idézzük Kölcseyt, a nemzet koszorús költőjét: „a kebel lángérzeményi”. És: „ah, mert omladékidon”. Meg: „de gyakran, ah”. Na meg: „lengvén a honcsillag”. Ennyi idézet elég is lesz egy napra.
Vannak jó könyvek, vannak rossz könyvek. Vannak hasznos könyvek, vannak haszontalan könyvek. Vannak értelmes könyvek, vannak buta könyvek. És erről jut eszünkbe: vannak értelmes olvasók, vannak buta olvasók.
Havi kétszáz fixszel az ember könnyen viccel, trallala. Szóval, ha négy közmunkás összeáll, akkor ők együtt már tudnak viccelni, de jó.
A libernyák lélegeztetőgép nem jó, az direkt bonyolult. A kereszténydemokrata lélegeztetőgép, az jó, az szinte magától működik. Például ezek a Malajziából beszerzett kereszténydemokrata lélegeztetőgépek.
Ha problémát észlelünk, azonnal értesítsük az iskolaorvost, aki az érvényes eljárásrend szerint dönt a további teendőkről. Pontosabban: lesz, ami lesz, ahogy esik, úgy puffan.
A színház tükröt tart a társadalom elé. De mielőtt ezt tenné, maga is belenéz a tükörbe, és ha nem kell szégyenkeznie előtte, akkor tartja oda mások elé is.