Az irány jó! Az most részletkérdés, hogy a szintet nem sikerül tartani, és egyre mélyebbre süllyedünk a fölkapaszkodás reménye nélkül, de ha elővesszük az iránytűt és leellenőrizzük a haladási irányt, magunk is meggyőződhetünk róla: az irány jó!
Marabu
„Reformpedagógia. Ha megnőnek, úgyse jut nekik más, csak valami akkugyári szalag melletti meló, jobb ha már most hozzászoknak.”
Házi feladat: állítsd az osztálytermi idézeteket időrendi sorrendbe! A) „Minden magyar gyerek újabb őrhely” B) „Nem, nem, soha!” C) „Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen” D) „Magyarország nem rés, hanem erős bástya” E) „Crescit sub pondere palma”
Na szóval, Petike, beugrottam, hogy megbeszéljük: az idei október 23-át sem tudom Budapesten tölteni, mert külföldre fog szólítani egy sürgős, halaszthatatlan intéznivaló. Szóval, kezdd el szervezni, mi legyen az!
Annyi milliárd, amennyi. Sportnemzet vagyunk, ha ennyibe kerül egy atlétikai vébé, hát akkor ennyibe. Ja, hogy lehetnénk akár tömegsportnemzet is, iskolai tanuszodákkal, tornatermekkel, torna pályákkal?
Mennyivel más lehet Amalfi mellett a nagy hullámzás miatt megcsúszni a strandpapucsban, és egy luxusjacht meredek hátsó lépcsőjén legurulni a napozóteraszra.
Ízlelgessük az új mondást: „Magyarország a Kínai Népköztáraság legvidámabb összeszerelő barakkja.” Jövőbe látó profi politikusaink már így is gyakorolhatják: „Xiōngyálì shì zhōnghuá rénmín gònghéguó zuì xìngfú de gōngchăng yíng.”
Meghallgatva néhány hivatalos hozzászólót, az az érzés támad az emberben, néhány nézetet, eszmét, érzületet csak erősen fóliázva illene a zsenge ifjúság közelébe engedni, mert félő, hogy helyrehozhatatlan károkat okoz a fejlődésükben.
Hát igen, a háború és az elhibázott brüsszeli szankciók… És persze plusz áfa. Plusz importőrláncolatos simisumik. Plusz évtizedek agrárpolitikája. Plusz helyi termelők ellehetetlenülése. Plusz forintbajok. Plusz jövedelemszétmállás. Plusz, plusz, plusz.
Na jó, a miniszterelnökösködéshez nem ért, ha abban nem jött össze neki a nagy sikertörténet, hát, mit tegyünk, ez van. Viszont mindig úgy tudtuk, hogy a focihoz ért, hogyhogy ebben sem neki jött össze a nagy sikertörténet?
Vannak politikusok, akikről a hálás utókor utcát, teret nevez el, sőt néha még várost is. Viszont egyikről-másikról néha szívesen elnevezne zsákutcát, mégsem teszi, mert az utókor udvarias olyankor is, amikor nem éppen hálás.
Legjobb lenne mindjárt a lakóházak ablakaiba beleszerelni az óriásplakátokat, hogy az ablakon kitekintő polgárok ne a könnyen félreértelmezhető és zavart keltő valóságot lássák, hanem rögtön a kormány megalapozott, előremutató információiból tájékozódhassanak.
„Riadó!!! Megjött az ördögűző Rómából!” „Ami azt illeti, lenne még néhány tippem, úgy országszerte!”
Vagy ahogy nemzetünk babérkoszorús költője, Kölcsey (egyébként szintén Feri, de ezt most inkább ne erőltessük, ne adjunk rossz irányba vezető gondolatfutamoknak helyet) írá egykor: „mit ér epedő kebel”... Vagy tán még ennél is találóbb költőiséggel: „lengvén a honcsillag”.
Gondoljunk bele annak az életébe, akinek ezekben a mostani nehéz időkben hárommilliárddal kevesebb fix jön be havonta, és mégis erős szívvel, egy mukk nélkül tűri a megpróbáltatásokat, mert tudja, hogy ha türelemmel várunk, újra visszatérnek a vidám napok.