Orbán Viktor miniszterelnök beszédet mond a Néprajzi Múzeum minden eddiginél nagyobb és átfogóbb gyűjteményi, állandó kiállításának megnyitóján 2024. október 10-én (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)
Orbán Viktor október 10-én, a Néprajzi Múzeum állandó kiállításának megnyitóján tartott beszédével annyira esendő és zavarodott állapotban adta elő magát, amilyenben még soha nem mutatkozott. Indiszponált előadása során az alábbi szöveg hangzott el. „Nagyjából két és fél éve, 2022 májusában jártunk itt utoljára. Akkor nyitottuk meg az új Néprajzi Múzeumot, vagyis ezt az épületet. Ha visszaemlékeznek, akkor az még a nagy menetelés időszaka volt, akkor még a covid előtt voltunk, a járványok előtt, a háború előtt, a szankciók előtt és az infláció előtt.”
A helyszínről tudósító Szily László arról tanúskodik, hogy a politikai közelmúlt téves felidézésekor egy pisszenés nem hangzott el a teremben. Ez a csend az önfeladás hatalmas elkötelezettségéről és a segítőkészség mindent elsöprő erejéről tesz tanúbizonyságot – annak az embernek az áldozatos hűségét fejezi ki, aki Örkény István Tóték című elbeszélésében és Fábri Zoltán Isten hozta, őrnagy úr! című legendás filmjében kiássa azt az árnyékot, amit az őrnagy korábban ároknak nézett, és fölöslegesen átugrott, hogy ezzel a tőtiszt úr tévedéséből helytálló magatartást formáljon. Az autoritás nem hibázhat, tehát a valóság a hibás: helyre kell állítani. Ha a miniszterelnök úr rosszul emlékszik, akkor minden jelenlévőnek rosszul kell emlékeznie.
Orbán Viktor hivatalos YouTube-csatornájára egy kilenc másodperccel rövidebb anyag került fel, amelyből az esendő pillanat hiányzik, de a széthullás annyira rendszerszintű, hogy a tévesztést tartalmazó teljes beszéd a Hír Tv YouTube-csatornáján továbbra is elérhető: egy memóriakimaradásos fagyás az agyban, és már nem is tudja a jobb kéz, mit tesz a bal. A miniszterelnök honlapja az előadott szöveget átírva a következőképp adta közre. „Nagyjából két és fél éve, 2022 májusában jártunk itt utoljára. Akkor nyitottuk meg az új Néprajzi Múzeumot, vagyis ezt az épületet. Ha visszaemlékeznek, akkor az még a nagy menetelés időszaka volt, akkor még a covid után voltunk, a járványok után, a háború előtt, a szankciók előtt és az infláció előtt.” Csakhogy így sem sikerült a beszédet helytállóra hamisítani, hiszen 2022 májusában már két hónapja zajlott a háború, és szankciók is érvényben voltak. Hogy van ez? Elveszti a fonalat a miniszterelnök úr, és mindenki megzavarodik? Orbán Viktor az általa uralt hierarchiában a kompetenciaverseny elé helyezte a lojalitásversenyt, így most, amikor bizonytalanná válik önmagában, azt találja, hogy hülyékkel van körülvéve.
Magyarország elsorvasztása
Bár Orbán Viktor és kurzusa dagályos gesztusok demonstrálásával és színpompás rakéták durrogtatásával ünnepelteti magát a magyar államiságra hivatkozva, a hazai közszolgáltatások leépítésével épp a magyar állam felszámolóbiztosának áll.
Érthetetlen: hogyan felejthette el a rendszerfő, hogy 2022 tavaszán már zajlott a háború, hiszen az egész kampánya arról szólt, hogy nem engedi háborúba sodródni Magyarországot?! Hogyan gondolhatta Orbán Viktor, hogy a covidjárvány előtt volt 2022?! Nem emlékszik, hogy épp a pandémia fékezte le a világgazdaságot, ezért nem volt bevétele az államnak, és ezért kellett hitelből jóléti intézkedésekkel felvásárolnia a választókat?! 2022 tavaszán éppen az ő epikus, nagy győzelme zajlott az egyesült törpenövényei ellen: válságban és háborúban szerzett kétharmadot – Orbán Viktor ezt hogy felejthette el?
Az idei év a legfőbb hűbérúrnak a saját szavai szerint is rémálom volt, és a jelek szerint ebből azóta sem bírt felébredni. Mostanáig azokra az érvekre, hogy hiányzik a miniszterelnök úr erkölcsi integritása, az volt a rutinszerű válasz, hogy Orbán Viktor tud vezetni, mert minden kétséget kizáróan kompetens – és ez eddig helytálló is volt. Mostantól mi lesz a válasz? Gyurcsány Ferenc soha életében nem volt kompetens – kompetensnek látszani tudott, de ez a mágia is csak 2006-ig tartott. Költségvetést hamisított, pult alatt kormányzott, hazudozott, részegen óbégatott Balatonőszödön, szétverte az MSZP-t, a balliberális kurzust és a harmadik köztársaságot, de olyat soha nem mondott volna, mondjuk, hogy „2000-ben már az iraki háború után voltunk”, vagy hogy „2004-ben még a Medgyessy-kormány előtt voltunk”. Ilyen tévesztést kétféle ember követ el. Aki rutinból darál egy szöveget, és nem gondol bele abba, amit mond – ez lenne Orbán Viktor állapotára nézve a jobb. És aki tényleg rosszul emlékszik – ez lenne Orbán Viktor állapotára nézve a rosszabb.
Persze bárki bakizhat – csakhogy ezt a bakit érdemes megérteni, mert jelentése van. Orbán Viktor ma már nyilvánosan csak jegyzetből beszél. Kétségtelen, hogy ezeket a jegyzeteket egy szövegíró csapattal legalábbis együttműködésben dolgozza ki. Ebből az következik, hogy a miniszterelnök jegyzetében ez a téves kijelentés nem szerepelhetett. Orbán Viktor azért hibázott, mert megpróbált szabadon beszélni, ahogy egykor, amikor még sziporkázó showman volt, és amikor ilyen tévesztés soha nem esett meg vele. Az a parasztgazda-mentalitású valóságshow-hős, aki irritációra vadászva provokál és meghódolásra vadászva identitást demonstrál, már nem bírja megtenni azt, amire megtagadott önmaga egykor képes volt. Orbán Viktor hogyhogy nem tudja ezt? Miért próbálgatja azt, ami nem megy? Miért nem a biztos segítségre támaszkodik? Az elgyengülés érzetében olyan helyről akar erőt meríteni, amelynek az erőforrásait már évtizedekkel ezelőtt kimerítette. Nincs ott többé más, csak bizonytalanság.
Orbán Balázs és a Mandiner identitásmerénylete az illiberális rendszer ellen
Lehet, hogy a magyar történelem újabb korszakhatárhoz közeledik, amelynek eljövetelével a megrendült legitimitású pártállami felépítmény saját belső ürességébe omlik?
Orbán Viktor bizonyára felfogta, hogy tévesztett, miután elhagyta száját a tévedés, mégsem korrigálta magát, hanem úgy folytatta, mintha mi sem történt volna. Pedig hatalmas úr, akinek ezermilliárdos vagyon felett van közvetlen befolyása, és aki egy országot birtokol, maga felett mégsem rendelkezhet, mert a multikompetens vezető szerepkényszere leláncolja. Egy karakter szétesésének körvonalai rajzolódnak ki: muszáj kitartania egy tévedés mellett, ez pedig árnyékot vet a legendás szuverenitására, csakhogy nincs mit tennie, hiszen egy tekintélyuralom feje nem hibázhat, főleg nem, amikor rémálmot él. Magyarországon mindenkinek meg van engedve, hogy azt mondja, „ja, nem is úgy volt, hanem mégis amúgy volt, de hát ugye csak az nem hibázik, aki nem dolgozik” – egyedül Orbán Viktor nem mondhatja ezt ilyen könnyedén és nagyvonalúan, mert lerombolná a vezetés képességének azon illúzióját, amely máris omladozik belül. Más kárára viccelődhet, de az is legyen a jegyzetbe leírva, önmaga képességeire vonatkozóan azonban soha nem humorizálhat. Bárki lehet önironikus, csak a rendszer legfőbb foglya nem.
Aki a fenti jelenség mellé Orbán Balázs szeptember 25-ei Mandiner-interjújának önként beszolgáltatott, identitáspusztító önleleplezését állítja, az azt látja, hogy az intézményi szintű zavarodottság, a pillanat uralásának és a narratíva diktálásának képtelensége a kontraszelektíven feltöltött és teljhatalomban eltunyult hatalmi gépezetet egyik könnyelműségből a másikba hajtja. Aki vezetni tud, nem így vezet. Messze még a vég – de elkezdődött.
Olvasna még Puzsér Róberttől? Kattintson!
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/43. számában jelent meg október 25-én.
