Az egyéni szabadságjogokra nem kellőképp érzékeny rendszerek megítélése folyamatos kihívás elé állítja a politikatudósokat. A kreatív jelzős szerkezetek megunhatatlannak tűnnek. Ahány szakember, annyi definíció. Ezeket sokszor csak az elemzői szándék köti össze: hogyan érzékeltessük, hogy a félautoriter rezsimet nem tartjuk igazán demokratikusnak? Nem könnyű a helyzet, ha a bírálni kívánt kormányt meggyőző többség választja újra, ráadásul sokadik alkalommal.
Nagyon is ismerős lehet mindez számunkra, a Fidesz–KDNP sorban harmadik győzelme után különösen. Emlékszünk, a váratlanul megnőtt szavazókedvet miként keretezték az ellenzéki pártok, illetve több kormánykritikus lap? Miután azt lehetett hallani, hogy a magas részvétel nem Orbán Viktornak kedvez, többen a demokrácia győzelmeként értelmezték az eseményeket. Az eredmények közzététele óta persze már csak a fideszesek mondtak hasonlókat. Mégis, beszélhetünk-e akkor demokráciáról, és mikortól tudjuk, hogy már nem abban élünk? A harvardi előadó, Yascha Mounk meggyőzően mutat rá új könyvében: sokkal inkább beszélhetünk a liberális demokrácia válságáról. A többség zsarnokságától tartva sokan szeretnék továbbra is egylényegűnek hinni a demokráciát és a szabadságjogok tiszteletben tartását, ez viszont csak a probléma félreértését vonja maga után. Ebből a szempontból pontatlan lehet a The people vs. democracy cím is. Mounk valójában azt veszi szemügyre, hogyan kerül szembe a többségi akarat a liberális demokráciával. Utóbbi rendszer hosszú ideig stabilnak tűnt Nyugat-Európában és az Amerikai Egyesült Államokban, Donald Trump győzelme, illetve a radikális pártok felemelkedése viszont másfelé mutat. Nemcsak az alternatív jobboldal sikere: Mounk következetesen vizsgálja azt is, amikor a Szirizához hasonló baloldali populisták próbálnak belepiszkálni a sajtószabadságba.
A nép nevében, de a nép felett kormányoznak
Mi az orbánizmus – hogy nekünk, magyaroknak valójában erről szól Jan-Werner Müller Mi a populizmus című könyve, az már a hazánkra szabott alternatív borítóból is egyértelmű.
A helyzet persze nagyon más Trump Amerikájában, mint Lengyelországban vagy Ausztriában, a szerző viszont bőven talál hasonlóságot Frauke Petry, Beppe Grillo, illetve épp Orbán Viktor politikájában. Utóbbi kormányzása a hívek körében sokszor példaértékűnek tűnik fel, amerre majd Európa is elindul, ha „észhez tér”. Mounknál az orbáni politika maximum kétes precedenst teremthet. Az európai populisták valóban tanulhatnak tőle, ha hatalomra akarnak kerülni, csak kérdés, ennek örülhetünk-e.
A The people vs. democracy egyszerre vizsgálja az illiberális demokráciák kialakulását, és az érem másik oldalát, a demokrácia nélküli liberalizmus problémáját. Utóbbi ugyanis szintúgy jelzi, hogy a megszokott rendszer széteshet, az egymást erősítő tényezők különválhatnak. Ez pedig sokszor meg is előzi az illiberalizmus kialakulását. A különféle szabadkereskedelmi egyezmények, jogi kérdéseket szabályozó hivatalok, a parlamentek döntéseit felülvizsgáló bírói szervezetek mind gyengíthetik a népképviseletbe vetett hitet. Mounk elismeri, hogy a liberális demokrácia híve ugyan örülhetnek, ha van mód alkotmányellenesnek nyilvánítani egy-egy kisebbség lehetőségeinek nehezítését. Ellenben mégsem köszönthetjük a demokrácia győzelmeként, ha „nemválasztott” taláros testületek döntenek abortuszról, halálbüntetésről, vagy épp az azonos neműek házasságáról.
Liberális demokráciában elképzelhetetlen, hogy a választott kormány ideológiai okokból igyekezzen ellehetetleníteni egy felsőoktatási intézményt. Na és az, hogy a legfelsőbb bíróság felülbírálja a McCain–Feingold-féle kampánytörvény egyes részeit, hivatkozva a szólásszabadságra? Mégis csak úgy állhat a helyzet, hogy hiába szeretnének a szavazók tisztább körülményeket, ebbe még a választott képviselők bicskája is beletörhet.
Az Orbán-rendszer hossza
Valójában nem meglepő, hogy a negyedszerre is miniszterelnökké választott Orbán Viktor 2030-ig tervez. Kormányfői esküjét követő felszólalása még érthetőbbé teszi, miért is bukott az ellenzék ekkorát április 8-án és miért aratott ekkora győzelmet megint a Fidesz a parlamenti választásokon.
Yascha Mounk könyve fontos tanulmány arról, hogyan erősíti egymást a liberalizmushoz és a demokráciához hasonlóan a kettő válsága szintúgy. Hiszen bár a populisták valódi demokráciáért kiáltanak, de ez sokszor csak addig tart, amíg maguk mögött érzik a többséget. A népakarattal szembekerülve olykor a többség zsarnokságát hajtók válnak a valódi értelemben vett liberális demokrácia szószólóivá – avagy a tényleges demokrácia leépítőivé.
Yascha Mounk: The People vs. Democracy, Harvard University Press, 2018.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2. számában jelent meg, 2018. május 25-én.
Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! Ha teheti, kérjük segítse a független sajtót, fizessen elő a Magyar Hangra, vagy támogasson minket közösségi finanszírozási kampányunkon keresztül!
Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.
