Gépészeti és műszaki problémák, rossz hegesztési varrat: októberben nem egészen két hét alatt négyszer hibásodott meg a paksi atomerőmű valamelyik reaktorblokkja, s az esetek után rendszerint 250 megawattal csökkentették – szakkifejezéssel, leterhelték – az adott blokk áramtermelését. Az Országos Atomenergia Hivatal honlapján számolt be a történtekről, hangsúlyozva, hogy a hibáknak nincs környezetre gyakorolt hatása, a blokkok sem kerültek veszélybe.
Mégis, a nem egészen két hét alatt lezajló üzemzavarsorozat soknak tűnik. Főként, ha tudjuk, hogy az egyik esetben teljesen le kellett „csavarni” a 3-as számú blokkot is. Pedig az OAH épp szeptember végén jelentette be, hogy befejezték a kérdéses reaktor éves karbantartását és főjavítását.
Idén tíz meghibásodás történt
A sajtóban és a hivatali honlapon is visszakövethető kronológia szerint október 11-én a 2-es blokkon műszaki berendezés vacakolt, 13-án szekunder köri meghibásodás történt; 19-én a 3-as blokkot egy gépészeti hiba miatt állították le teljesen, és csak tíz nappal később kapcsolták vissza névleges, 500 megawattos teljesítményére. Ha ez nem lenne magában gond, október 22-én az 1-es reaktor is elhasalt egy rossz turbina miatt, és egy hétig felére csökkentett hatásfokkal működött. Magyarán, volt egy hét, amikor a 2000 megawattot biztosító Paks I. áramtermelésének akár harmada is kieshetett a forgalomból.
Lapunk megkereste az Országos Atomenergiahivatalt, szerettük volna megtudni, hogy mi az oka a hibasorozatnak. Az OAH szerint viszont itt nincs túl sok látnivaló, legalábbis a nagy képet nézve: „a meghibásodások és leállások száma nem tekinthető kiemelkedőnek a korábbi évekhez képest.”
Összesítésükből viszont az is kiderült, hogy idén összesen tíz kisebb-nagyobb zavart regisztráltak a paksi erőműben, a mérőműszerek zavarától a turbinák akadozásáig: teljes leállításra két alkalommal volt szükség (az 1-es és 3-as blokkoknál), leterhelés pedig nyolcszor történt (ebből négy a 2-es reaktorban fordult elő). Az erőmű védelmi rendszerei probléma esetén automatikusan is beavatkoznak: ilyenkor úgynevezett szabályozórudak lépnek működésbe, amik lejjebb csúsztatva képesek elnyelni a sugárzás nagy részét, vészhelyzet esetén pedig bezuhannak a reaktor aktív zónájába, tíz másodperc alatt leállítva a láncreakció folyamatát. A teljesítményt nem csak meghibásodás miatt szokták csökkenteni. Néha a Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító (MAVIR) kérésére is visszafogják, ha éppen a naperőművek termelnek többletet, vagy éppen a Duna vizének nyári túlmelegedése miatt lehet szükség a reaktorok letekerésére.
Paks I. pótolhatatlan, de így is javítani kell
A fő problémát nem az alkalmi leterhelések, javítgatások jelentik, hanem az egyelőre pótolhatatlan paksi erőmű általános elöregedése – így látja a helyzetet Holoda Attila energetikai szakértő, korábbi helyettes államtitkár. „Paks I. üzemidejét tavaly decemberben hosszabbították meg egészen 2057-ig, hiszen az alternatívát jelentő Paks II. építése még sehol sem áll. Ahhoz viszont, hogy az erőmű addig is bírja, a következő években biztosan szükség lesz a reaktorblokkok általános nagygeneráljára.” A négy blokk felújítása becslések szerint akár 550 milliárd forintba is kerülhet, azonban nem csak ezt kell megfizetnünk. „Egy ilyen javítás idejére akár fél-egy évre kieshet egy blokk a forgalomból. A hiányzó 500 megawattot valószínűleg importból kell pótolni, úgy hogy közben folyamatosan nő az ország energiaigénye” – mondta lapunknak Holoda.
Ördögi körbe terel a klímaváltozás
Az energiaimport viszont egyre drágább, különösen az orosz-ukrán háború kirobbanása óta. Sok más exportterméke mellett, 2022 előtt Ukrajna nagy arányban adott el kőszenet a térségben, de a szénben gazdag Donyeck-medencét célzó orosz csapások miatt olykor ők is behozatalra szorulnak. „A gázerőművek által fejlesztett villamosenergia nagyon sokba kerül, a naperőművek napközben változó teljesítményére pedig nem lehet biztosan építeni” – sorolta Holoda Attila, miért kritikus fontosságú a paksi atomerőmű folyamatos termelése. Alternatívát még a vízerőművek termelte olcsó és tiszta energia jelenthetne (a kormány nemrég két szivattyús erőmű építését is belengette), ám a klímaváltozás itt is érezteti hatását.
A szárazságok miatt ugyanis csökken a folyók vízhozama, ami az erőművek hatékonyságát is rontja. Emiatt ördögi kör alakul ki, hiszen egyre többen térnek vissza a környezetszennyező, de legalább fixen elérhető földgáz és kőszén használatához. És ez a fix – főként lignit formájában – itthon is megtalálható. Holoda szerint a kormány számol a föld alatt levő hazai szén- és lignitkészletekkel, nem véletlenül akarják 2029-ig (és talán tovább is) meghosszabbítani a 950 megawattos termelésű, lignitet égető Mátrai Erőmű üzemidejét.
Ha végre megépül majd az I-es erőműtől teljesen elkülönülten működő Paks II, az évtizedekre megoldhatja a tiszta, olcsó energiaellátás kérdését. Kockázatok azért akadnak: az új erőmű idővel felváltja a régit, de 4 helyett csak 2, egyenként 1200 megawattos teljesítményű reaktorblokkja lesz. Ha ebből egy is kiesik meghibásodás vagy javítás miatt, az komoly veszélybe sodorhatja az ország energiaellátását.