Fociról és lélekről

Dombi Tibor örökös megbízott edző mérkőzés előtti nyilatkozata szerint a Debrecen labdarúgócsapata az önbecsület visszaszerzéséért lépett pályára a hétvégén a Fradi otthonában. A Loki-szurkolók minden bizonnyal pontokra is vágytak volna a lelki wellness mellett, de úgy voltak vele, ám legyen, most a mentális felépülés és a fiúk pszichéje a prioritás, ha ez szükséges ahhoz, hogy aztán tudjanak két egyeneset rúgni a labdába Dzsudzsákék. A terápiás meccs eredménye (2-2) azt igazolja, hogy a célt sikerült elérnie a társaságnak. A lelki egyensúly helyrebillent, bár a helyezés (a DVSC maradt az utolsó előtti, kieső helyen az OTP Bank Ligában) továbbra is pocsék. A játékosok mindettől függetlenül látható megkönnyebbültséggel, szinte mosolyogva veregették egymás hátát a mérkőzés lefújása után, és ezúttal nem rohantak be összetöpörödötten a tusoló alá; még talán Megyó (Megyeri Balázs, a Debrecen kapusa) is nyilatkozhatott a sportcsatornának minden rendreutasító ukáz nélkül…

Azok, akik az ezt megelőző meccseken minden kósza fűcsomóban orra buktak, tízméteres célpontossággal passzoltak egymáshoz, a Nagyerdei Stadion eredményjelzőjét célozták meg az ellenfél kapuja helyett, majd később szégyenteljes mezlevételi procedúra után kullogtak az öltöző mélyére, nos, azok most hajtottak, csúsztak-másztak, haraptak-rúgtak, blokkoltak szinte minden ferencvárosi attakot. A fene sem érti ezt. Eszemben sincs viccelődni a magyar futball egyik vidéki fellegvárának évszázados szellemiségével, de ami az elmúlt hetekben a Debreceni Vasutas Sport Club berkein belül labdarúgás címszó alatt történt, az leginkább egy nyílt pályán veszteglő rozoga mozdony kényszerű ácsorgásához hasonlított: az istennek sem ment a vicinális előre, a masiniszták tehetetlenek voltak, senki nem tudta, mitévő legyen, ráadásul a fizető utasok öklüket rázva háborogtak (és mezeket parancsoltak le). A zöld gyepen a játékosok bénultsága, kóros önbizalomhiánya, a színfalak mögött pedig a vezetőség dilettantizmusa taszajtotta egyre mélyebb gödörbe (és a tabella aljára) Magyarország legeredményesebb vidéki fociklubját. Az őszi szezon folyamán gyakorlatilag 5-6 meccsenként edzőt váltó csapat soha nem tapasztalt hullámvölgybe került. A Magyar Kupából a másodosztály közepe táján tanyázó Mezőkövesd ebrudalta ki a cívis városiakat. Tombolt a közösségi média népe: a Nagyérdeműnek egyre inkább a „lányokkal” volt baja, a „madame” állandó cserélgetését nagyon unták már. Sokak szerint a „szent teheneket” is mellőzhetni lehetne, és ezzel párhuzamosan a jászol tartalmát is illene csökkenteni ilyen produktum láttán, számos kommentelő szerint legalább a minimálbér szintjéig.

A Srdjan Blagojevicet váltó Máté Csaba nem valószínű, hogy szerepelteti szakmai referenciái között debreceni kiruccanása néhány meccsét, ám a felmentési pénz bennfentes információk szerinti nem kis összege minden bizonnyal jelent némi gyógyírt hajdúsági kanosszajárására. A hatmeccses vereségsorozat és a négy meccsig tartó gólképtelenség után ismét a korábbi debreceni foci ikon, Dombi Tibor ugrott be megmentőként az aranylábúak közé, és bár a mezőkövesdi kudarc után láthatóan ő is vérben forgó szemekkel nyilatkozott, igyekezett lelket verni önnönmagába és a csapatba a Groupama-stadionbeli fellépés előtt. És ez, úgy tűnik, sikerült. A Loki tehát ismét edzőre vár (talán e sorok megjelenése idején már a kiléte sem titok) a megtáltosodott Győr elleni hazai bajnoki előtt. A szakembernek lesz feladata, nem is kevés: a lelkekkel nagyjából minden rendben, most már csak futballozni kellene megtanítania a debreceni játékosokat…