Hogy aztán milyen védőfelszerelésben mennek ki a NER propagandistái a foci Eb-re Münchenbe, Kölnbe, Frankfurtba (stb.), és ott hogyan védik meg a nemzetet és a magyar focicsapatot a lángokban álló nyugati életformától (meg magukat a jóféle német söröktől), azt nem tudom…
A buszmegállók csillogó üvegportáljai mögött még nem Gyurcsány vagy Fekete-Győr bohócsipkás figurája vigyorog a megrémült kisdiákokra, hanem a közeli multinacionális vállalat kínál karrierlehetőséget egy csinos, távol-keleti stockfotós hölgy személyében.
A külügy tizenharmadik éve nem barátokat szerez, hanem ellenségeket. Ellenségünk lett az egész nyugati világ, őket csuklóztatjuk évek óta, miközben Oroszországtól ezt a méltatlan és szégyenletes történelemhamisítást is elviseljük.
A cseperedő korosztály éppen akkor lesz kirobbanó formában, amikor lehetséges, hogy hipp-hopp, Közép-Ázsia végtelen sztyeppéin találjuk magunkat, ha nem is fizikailag, de lelkileg, gazdaságilag mindenképpen.
A magyarországi állami egészségügyi rendszerben a betegségből való gyógyulásnak nem a megfelelő kezelés, a gyors ellátás vagy akár a hatékony gyógyszerezés az alapja, hanem az időpont-egyeztetés.
Nem szívesen írok ilyet, mert a demokrácia egyik alappillérét gúnyolom, de a magyar ellenzék egy vicc, abból is az ócskább kategória. Tetszik, nem tetszik, ez nemcsak az én, hanem az Átlag Nagyérdemű véleménye is.
„Nem is tudom, mi lenne velem, ha nem tudnék akciós élelmiszereket venni, vagy csak azokban a drága régi üzletekben vásárolhatnék” – morfondírozik, miközben a Kossuth Krónikából dörgedelmes szavak szivárognak felé.
A kereszténység elpusztításáról, Sorosról, a migránsokról (akik éppen most lepik el Debrecent, Hajdúszoboszlót), a gyermekek átműtéséről szól a településpolitika manapság, ami végtelenül elszomorító dolog.
Felmerül a kérdés ilyenkor a hodályon kívül rekedt nyolcmillió fejében, van-e különbség Bangóné „patkányozása” és Orbán „szőréthullatórókázása” között? A válasz nyilvánvaló: „van bizony, mégpedig kétmillió „na és”!”
A hazai propaganda nem rest más országok tragédiájából fényes színházi előadást csinálni, gyomorforgató, ahogy a fideszes pártsajtó kárörvendően a francia nemzet elsüllyedéséről ír öles betűkkel, és migránslázadást hazudik a nagyrészt Gallföldön született fiatalok rombolása láttán.
Szóval áll Hatvanpuszta, jó világ jön az állatokra. Évekig kísérhettük figyelemmel az építkezés stációit és az azt övező silány hazugságáradatot, megnyugodhatunk, megnyugodhatnak az Európai Unió polgárai, a miniszterelnöki kérdésre („Hol a pénz?”) ott a válasz Alcsútdoboz környékén…
