Gyűlöletipar

Kimutatta a foga fehérjét a Fidesz gyűlöletkommandója a Robert Fico ellen elkövetett fegyveres merénylet apropóján. Az élmunkás természetesen ismét a magát hol politikai elemzőnek, hol politikai aktivistának nevező, de az ország józanabbik fele által egyszerű propagandapojácaként emlegetett Deák Dániel volt.

Lelki szemeim előtt látom, amint telefonja csippan a tragikus nap délutánján, majd kikerekedett szemmel olvasva a szlovák miniszterelnök elleni fegyveres merénylet hírét, félretolja tatárbífsztekjét, megjelenik a szája szegletében egy hamiskás mosoly, majd veszi a laptopját, és miközben Fico életéért küzdenek a szlovák mentők, útjára indítja aljas bejegyzését a Facebook nyilvánosságába a durva eszközökről meg a politikai ellenfelekről. Akár így is történhetett, de a mosolyban egészen biztos vagyok! Deáknak a Fico elleni merénylet egy ziccer, amit be kell rúgni. Ő berúgta, jöhet a következő poszt. Pár szót még róla, bár nem ér annyit az egész ember, hogy karaktereket pazaroljunk rá: régóta figyelem abszolút nem áldásos tevékenységét itt-ott, néha érthetetlenül, hadarva előadott extra populista szólamait, teljesen irracionális érveléseit. Kormánypárti ismerősöm, aki régen kedvelte őt, ma már csak legyint, és továbbtekeri idővonalát, ha feltűnik rajta a narancsos mozgalmár.