Publicisztika
Generációk harca
A kérdés az, hogy annak a generációnak a tagjai, akik számára a 2010 előtti világ már csak gyermekkori emlék, mily módon tekintenek a jövőben egymás gondolatiságára: egyfajta honfitársi ideaként, vagy éppen nyomorult problémahalmazként.
Fociról és lélekről
A zöld gyepen a játékosok bénultsága, kóros önbizalomhiánya, a színfalak mögött pedig a vezetőség dilettantizmusa taszajtotta egyre mélyebb gödörbe (és a tabella aljára) Magyarország legeredményesebb vidéki fociklubját.
Zászlóink
„Miért olyan furcsa a lyuk a zászlójukon?” „Ők még bizonytalanok. De még mindig van rá egy évük, hogy megbizonyosodjanak.”
A harag napja
A főhajtás rutinszerű gesztusain ezúttal túlmutat az évforduló. Tudjuk, mi és kik miatt. 1956. november 4. nem a kapituláció, a vereség, hanem az árulás és az ellenállás napja.
Kifutó modell
A Magyar Péternek tulajdonított gazdaságpolitikai képesség biankó csekk, kiállítása annak jele, hogy az emberek egy jelentős része úgy látja, az orbáni gazdaság immár kifutó modell, helyette érdemes lenne valami mást kipróbálni.
Globális hazaárulók
Aki a környezeti válságot bármilyen okból nem képes komolyan venni, azt nyugodtan tekinthetjük közös otthonunk, globális hazánk elárulójának. És persze a következő generációk sírásójának.
Járulékos veszteség
Valamikor a 80-as évek első felében történt. Az írószövetség Aczél György látogatására készült. Az alatt az öt év alatt, amíg ott dolgoztam, ez volt az egyetlen alkalom, hogy a kultúrpolitikus az írók egy kisebb csoportjával személyesen akart elbeszélgetni.
Szavahihetetlen
Megbocsáthatatlan, amikor az önmagukat mértékadónak beállító orgánumok politikai bunkósbotként működnek, és igyekeznek lejáratni, bemocskolni a másik oldal jeles képviselőit vagy egész szervezeteit.
Ahogy én láttam
Azt sem tudjuk, hol áll a fejünk! Tessék elképzelni, délelőtt Strasbourg kapuja helyett véletlenül Azerbajdzsán Bakujába kopogtattunk be.
Megváltoztathatatlan?
Előbb édesanyám, aztán édesapám ment el. Igazán árva lettem, mert nem voltunk se jó, se semmilyen család, mégis-mégis tán többet kellett volna hazajárni hozzájuk az egyik meg a másik nem otthonomba.
A vég kezdete
Egy karakter szétesésének körvonalai rajzolódnak ki: muszáj kitartania egy tévedés mellett, ez pedig árnyékot vet a legendás szuverenitására, csakhogy nincs mit tennie, hiszen egy tekintélyuralom feje nem hibázhat.
Alföldi és Puzsér
Alföldi Róbert igazgatóságának fontos eredményét abban látom, hogy minálunk szokatlan módon végre nem jobboldali ember beszélt nemzeti kérdésekről.
Az első pesti ősz
Az utca végében volt egy játékbolt, de olyan, amihez hasonlót korábban csak a színesre álmodott idilli múlt iránti nosztalgia jegyében készült mesekönyvek ódon hangulatú, festményszerű képein látott.
Ismertük-e Kozma Imre atyát? Tanulságokban gazdag, páratlan életút
A mai fojtogató szeretetbe rövidesen bele fog rokkanni egyházunk, és legalább akkora erő kell kitörni ebből a ketrecből, mint amekkora Imre atyának volt.
Bambusznád, majomkenyérfa, kókuszdió
Mi nem avatkozunk más országok belügyeibe, csak felfegyverzett katonákat küldünk a területükre; egy magyar fegyveres alakulat azért mégsem a Transparency International, na!
