Verebes István
A SZERZŐ TOVÁBBI CIKKEI
Széles körű előrejelzések
Avagy íródott, amikor már rém fárasztó a helyzetet komolyan venni.
Ha akarod, sirám, ha akarod, vallomás
Miként lehetséges, hogy a valóság ennyire különböző következtetéseket von maga után? Mintha a tények már régen feladták volna.
Kulturális hogylétünk állapota
A kultúra végső soron nem más, mint az emberi méltóság próbatétele. S egy nemzet kultúrája ott mérhető, ahol hatalom és kiszolgáltatottság találkozik. Amit ott szabványosítunk, az válik a jövő erkölcsi hogylétévé.
A tompákról
Végre élhető lehetne már az országállapot, ahol a kritika nem rombolásnak ítéltetik, hanem a fejlődés karbantartása. Nem ellenségesség, hanem ellenőrzés.
Csak egy hiányzó ékezet
Lázár semmi egyebet nem csinál, csak megteszi, ami telik tőle. Egykor városszerte Rapcsák András aktatáskáját, manapság Orbán Viktor belpolitikájának szemeteszsákját hordozza, de már országszerte.
Hiányállapot, avagy miután minden fejreállt
Sajnálatos, hogy most a gonoszságok váltak időszerűvé. Elnézést az olvasótól, hogy ezúttal ezt ideiglenesen elkerültem, azért, hogy eláruljam, másra vágyom, „miután minden fejreállt”.
Képzettársítások idején (Homage ’a Darvas Szilárd)
Az ország rádöbbent végre, hogy a sok-sok rongyos élet egyáltalán nem olyan édes, mint a méz. Épp ezért egy új műsorhoz új férfi kell! És ezt már tavaszig nem felejtjük el! Úgyhogy gyerünk, gyerünk, gyerünk, mert gyors az élet!
Az öntévesztés infekciója
Újabban az van velem, hogy – ha akarom, ha nem – széles körben terjedő tapasztalom az észleleti fertőzés terjedése, és ráadásul egyre inkább a világképet vallók valamennyi oldaláról.
A kedélyesség sötétsége
Kreatív stábok hihetik, hogy a miniszterelnök közvetlen kellemkedése kihúzza kormányukat a slamasztikákból; sajnos ez egyértelműen történelmi – és mellesleg már csak privát – illúzió.
Fáradó és élénkülő időszerűségekről
A hátralévő 150 napon még muszáj erőt gyűjtenem, attól tartok ugyanis, hogy igazán majd csak utána érnek utol tömegével a valóban meglepő, igazi aktualitások.
Kinek a dolga?
Hogy változhatnak meg egy egész társadalom hagyományosan több évtizedes vagy akár évszázados fixációi? Hogy az egyszeri emberek egyenként észleljék, változás van, változni kell.
Egy újságba író nem újságíró időszerű állásfoglalása (önreflexió a közállapot határpontján)
Írom hetente, ami az események csöppet sem rokonszenves történései közben foglalkoztat. Ezúttal is ez történt.
