Ha én szegény volnék

Van krumplink és van kanalunk,
piszokban élünk s meghalunk
sejhaj
piszokban élünk s meghalunk.
(József Attila)

Ha én szegény volnék, becsülném a kormányt. Nem azért, mert – jól van, üsse kő! – végül megadta a 6 százalékos nyugdíjemelést, és azért sem, mert – juj, de cuki pofa! – mégis ráripakodott a Molra, pedig amúgy jóban vannak. Ha én szegény volnék, nem az ilyen apró figyelmességeken múlna, hogy odaadó és biztos szavazójuk maradjak. Ha én szegény volnék, nekem a forint értékállósága és elegendősége fittyfenét sem jelentene, mert bennem elsősorban a teljesítményelvűség munkálkodna.

Ha én szegény volnék, engem csak egy emberpróbáló vállalás nagyszerűsége ösztönözne. Ha én szegény volnék, vállalnám a kalandot, miképp is járhatnék el napról napra úgy, hogy ne veszejtsem el családom és a magam létfenntartásának reményét. Izgalommal töltene el, miről és mennyivel lehet többről lemondani ahhoz, hogy mégse adjam föl a küzdelmet ebben az egész mocskos és méltatlan életben. Kíváncsian osztanám be, mennyit vágjak le a napi kenyérdekákból, kíváncsian felezném meg a mosáshoz szükséges mosószer csipetjét, kíváncsian tekerném magam újabb és újabb pokrócokba télvíz idején, kíváncsian ülnék esténként a sötét szobában, kíváncsian figyelném magam, hogy magyarázom meg a kölkeimnek, miért nem veszem meg nekik a szelet csokoládét, amire rámutattak.

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap május 30-ig kapható 2024/21. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!