A tenyérbemászó bátorságról

De egyszer majd meging a Palota,
Földindulóbban, minél joban késik
S meghallhatja a közönyös világ
Halottaknak hitt lelkek ébredésit,
A Hazugság-ház kap új lobogót
Majd a Dunára lenéző tetőre
S addig, urak, tűzre az olajat,
Forverc, előre.
(Ady Endre)

Lopnak, csalnak, hazudnak. Szemfülesen lopnak, ügyesen csalnak, viszont lássuk be: kiugróan rosszul hazudnak. Nem tudom, lehet-e jól hazudni. Mindenesetre ha nem lehet, hasznosabb pofátlanul befogni a pofát, vagy megmondani az igazat. Ez utóbbihoz sok minden szükségeltetik: felelősségvállalás, előrelátás, valós erények mértékletes önbizalma és némi sváda is. Az illető hölgyeknek és uraknak felelősségvállalása a tízes skálán T7, előrelátásuk az orruk hegyétől számítva legföljebb 20–40 centiméter, valós erényeik aránya önbizalmukhoz: 2:10 – a svádájuk azonban univerzális és uniformizált, különlegesen világszínvonalú.

Már időtlen idők óta nyugtatom magam, hogy „ha lopnak, hát lopnak, mit tegyünk?!” A tömeges lopásokat a finomkártolásban gyakorlottan eljáró hatóságok szétszálazzák, vannak csomók, amiket úgy hagynak, és vannak más csomók, amiket megbontanak, majd kócfonalként szélnek eresztenek. Ezek azok, amelyekből soha nem szőnek rabruhát. Fél évszázada szoktatom magam ahhoz is, hogy ne szopjam be az „iksz év múlva utolérjük a kapitalizmust”, azon belül a „hamarosan Ausztriát” és arra rá egy évre a „Kánaánt”. Az utolsó másfél évtizedben e téren úgy pergett le várakozásaimról a NER-ben fogant álmodozás, mint sziklamagányban napozó pingvinek hátáról a tengervíz. Hanem a sváda, az bizony nap mint nap bosszant!

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap március 7-ig kapható 2024/9. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!