Na ezt már tényleg ne!

Tessék mondani, ez komoly?! Nem inkább az állampolgárok leleményes pukkasztása? Vajon kósza rögtönzés-e, ötlet, vagy megtervezett áttekintése a lakossági felfogóképesség borotvaélen egyensúlyozó tűréshatárának? Arra való vizsgáztatás-e, hogy például a magamfajta türelemre kényszerített értelmiségi hány és hány, az előzőkéhez hasonló kérdést képes egymás után feltenni, amiből aztán valahol egy táblázatban kritikusan értetlen társadalmi veszélyességemet kalibrálhatják?

Szóval az, hogy kínai rendőrök áthelyezése Kínából hazai állományba, (7330 kilométerre Ázsiából Közép-Európába) vajon biztonságpolitikai előterjesztés, vagy egy bomlott agyú mókamester leleményesen kihívó poénkodása. A lehetséges tranzakció létrejöttének történetét épp olyan nehéz elképzelnem – holott ötven éve az imitált valóság fantázia világának megjelenítése a mesterségem –, mintha annak látomását kellene megálmodnom, hogy a perui Summerfest International Folklore Festivalra elhamarkodott módon Gáspár Győző Romantic trióját neveznénk be.

Mert hogy is történhetett? Kiment Pekingbe miniszterelnökünk, és egy szokásosan teremtő állapotában megkérdezte komájától:
– Mondja, kedves Csin-ping! Volna kölcsönbe úgy száz-százötven rendőrük, csak amíg nem tudunk magunknak eleget toborozni Erdélyből?
– Ó, kedves Vik-tor, az idén is végzett rendvédelmi akadémiánkon huszonkétmillió rendőrhallgató, nyugodtan vigyen belőlük, amennyit csak jónak lát!

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap március 21-ig kapható 2024/10. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!