Most, hogy megkezdődnek a párizsi nyári játékok, tartok tőle, megint hallunk álomgyilkosokról meg a magyarok kezéből kiütött olimpiáról. Mintha egyértelmű lenne az ok-okozati összefüggés a franciáknak ítélt rendezés és a Momentum kezdeményezése között.
Puzsér áldozatisága nem mérhető Örkény hősééhez, ahogy Ábrahám sem náci, csak egy buta, dühös Mackó. Az intellektuális deficitre adott erőszakos reakciója azonban riasztó hasonlóságot mutat sötét történelmi korokkal.
Magyarország kormánya folytatja a háborús riogatást, ezúttal azonban megkapó őszinteséggel hatalomfelfogása lényegét is körülírta; szenvedélyük mások zsebében turkálni.
Az Orbán által is szervezett EP-frakció tervezett zászlóbontása annyiban mindenképpen hasznos, hogy fel lehet majd mérni, meddig terjed az unióban a putyinista befolyás.
Ne játsszuk ki egymás ellen a messze legnépszerűbb sportágban értékelhető eredményt elért futballistákat és a klasszis, a világ élmezőnyéhez tartozó sportolóinkat!
A Munkásosztály története egy olyan baloldal létezéséről ad hírt, amelynek nem sok köze van ahhoz, amit a szellemileg kiüresedett itthoni hatalom propagandája baloldalként azonosít, megbélyegez.
Intenzív ellenségkép-építés várható régi és új szereplőkkel: a célkeresztben Magyar Péter, Manfred Weber, Soros, „Brüsszel”, valamint a nem a Fidesz által uralt hazai sajtó és civil szféra.
