Orbán Viktor nem egyedül van a globális térben, hanem rossz útra lépett, ahonnan a jelek szerint nincs, aki visszarángassa.
Álláspont
Magyarország kormánya folytatja a háborús riogatást, ezúttal azonban megkapó őszinteséggel hatalomfelfogása lényegét is körülírta; szenvedélyük mások zsebében turkálni.
Az uniós féléves elnökség talán az ország katasztrofális megítélésén is javíthatna valamelyest. Már ha ez fontos még egyáltalán a kormányfőnek.
Intenzív ellenségkép-építés várható régi és új szereplőkkel: a célkeresztben Magyar Péter, Manfred Weber, Soros, „Brüsszel”, valamint a nem a Fidesz által uralt hazai sajtó és civil szféra.
A magánrepülőn utazgató, innen is, onnan is milliárdos osztalékot kihasító NER-elit mára egyenesen kérkedik a teljesítménnyel nem igazolható, csupán a rendszer centrumához való közelséggel magyarázható mesés gazdagságával.
Bár június 9-én a Fidesz–KDNP listája kapta a legtöbb szavazatot, a többség nem engedett a nyomásnak: nem hitte el, hogy ha nem a Fideszre szavaz, megnyílnak a pokol kapui.
Úgy érzem, ezúttal valóságos civilizációs törésvonal választja el a kormányt az ellenfeleitől. A Fidesz a kampányban egy szót sem vesztegetett a kormányzására; ehelyett minden eddiginél durvább rágalmat szórt mindenki másra.
A politikai sikerhez (is) a kemény munkán keresztül vezet az út; és Magyar Péterről sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy ne végezné el azt immár hónapok óta.
Minden egyes nem a Fideszre (és szövetségeseire) leadott szavazat a társadalom józanságát, érettségét jelzi, az immunrendszerét erősíti. A hatalom a társadalmi béke ellen visel háborút, a megfékezése így nemzeti érdek.
Tartok tőle, a Fico-merénylet sem a felkorbácsolt érzelmek csillapítására inti a hazai hatalomtechnikusokat, inkább sejtetésekből, vádaskodásból kampányfegyvert kovácsolnak belőle. Ne legyen igazam!
A Fidesz esetében csak a gyengülés mértékéről van vita a felmérések készítői között; mondanivalójával, fellépésével, az általa használt szimbólumokkal a kormánypárt kevésbé elkötelezett szavazóit is megcélozta Magyar Péter.
A Magyar Pétert az országjárásán lelkesen hallgató sokaság, a felmérésekben jelzett támogatás fricska az ellenfeleknek, a minden új szereplőt fanyalgással fogadó megmondóembereknek, de még nem maga az Orbán-rendszert kihívó, pláne nem leváltó alternatíva.
Orbán beszédei nemcsak a hazugságok, hanem az egyre inkább háborúpárti retorika miatt is aggodalomra adnak okot mentális állapotával kapcsolatban.
Orbán Viktor és alt-right harcostársai szembetalálták magukat saját magukkal.
Már nem az a kérdés, hogy Magyar Péter (és a mozgalmának, pártjának) megjelenése változást hoz-e a magyar politikában – ez nyilvánvaló –, hanem az, milyen léptékű lesz a változás.