Se Brüsszel, se Budapest

A társadalmi békét, a lelkek nyugalmát veszélyeztető, agresszív világháborús riogatás egyértelmű normasértés. Ennek elutasítása, a választókat gügyögő és hamis beszédével megalázó kurzus megbüntetése ma a közösség, a magyar nemzet érdeke. A helyzet bonyolult, a választás egyszerű.

A figyelmes olvasó az orromra koppinthat, mivel múlt heti, a választások előtt megjelent írásom (Civilizációs választás) utolsó mondataival kezdtem ezt a cikket. Az önismétlés azonban nem öncélú. Azt, hogy a Fidesz egyetlen, tovább nem egyszerűsíthető üzenetet sulykoló, roppant erőforrásokkal megtámogatott, mozgósítási világrekord-kísérlettel zárult kampánya hány szavazatot hoz, a társadalom érettségét, józan ítélőképességét jelző lakmusz papírnak tekintettem. Jelentem, az eredmény biztató. Bár június 9-én a Fidesz–KDNP listája kapta a legtöbb szavazatot (kétmillió voks, 44 százalék), a többség nem engedett a nyomásnak: nem hitte el, hogy ha nem a Fideszre szavaz, megnyílnak a pokol kapui. Miután a kormánypárt üzenete elől egyetlen szavazó sem tudott elugrani, és ha ide vesszük a voksolástól távol maradó honfitársainkat is, kimondhatjuk: a magyarok masszív többsége nemet mondott az uszításra, a félelemkeltésre, a világháborús riogatásra. Az, hogy a miniszterelnök mégis békéről és győzelemről beszélt a választás után, azt jelzi, hogy még ő sem veszi komolyan a hazugságait.

Erről is olvashat az elemzésben:
• Mit mutatott meg a választási eredmény a Fideszről?
• Miért indokolt új időszámításról beszélni a magyar politikában?

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap június 20-ig kapható 2024/24. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!