Orbánék háborúja

Nehéz eldönteni, hogy a Fidesz egyéb mondanivaló, ígéret, felmutatható kormányzati teljesítmény híján, vagy amiatt folytat egyetlen, végtelenségig lecsupaszított üzenetre kihegyezett, agresszív „békepárti” kampányt, mert egyedül az efféle módszerben látja a siker garanciáját. Az elmúlt választások azt igazolták, hogy kellő médiafölénnyel megtámogatva az emberek félelmeire alapozott, az ellenfelet folyamatosan rágalmazó kampány sikerre vezet. Az is igaz, hogy a kormány nehezen tudna pozitív üzenetekkel operálni; a költségvetés állapota, a gazdaság gyenge teljesítménye – meg a zárolt uniós források – szűkítik a mozgásteret. A rossz kormányzás gyümölcseit bűnbakok megnevezésével (lásd: „háborús” infláció) igyekszik megédesíteni a hatalom. Végső soron mindegy, mi motiválja a Fideszt, maga a jelenség és annak hatásai a lényegesek.

Azzal, hogy a miniszterelnök az ellenzékét lényegében egységesen háborúpártiként bélyegzi meg, miközben propagandája sötét időket idéző eszközökkel festi a falra a harmadik világégés, az atomháború leginkább a Nyugat magatartása miatt fenyegető képét, a korábbi gyűlölet- és hazugságkampányaihoz képest is szintet lépett. Van még lejjebb. Úgy érzem, az ebből eredő kihívás már nem csupán politikai, hanem civilizációs természetű. Normasértés esetén a távolságtartó elemzői pozíció nem célravezető. Hiszen akaratlanul is azt sugallja: minden extremitás ellenére a normalitás talaján járunk, végül is a cél szentesíti az eszközt, a siker utólag mindent igazol.

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap május 30-ig kapható 2024/21. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!