Magyar Péter és a nép

Már nem az a kérdés, hogy Magyar Péter (és a mozgalmának, pártjának) megjelenése változást hoz-e a magyar politikában – ez nyilvánvaló –, hanem az, milyen léptékű lesz a változás. Nem egyszeri fellángolás: a szombati óriási demonstráció a lelkekben végbement mélyreható változásról, közösségi igényről árulkodik. Súlyos oka van annak, ha ennyi ember egyszerre mozdul; ahogy oka volt 1989-ben vagy 2002-ben, a két választási forduló között is. Az első esetben a fennálló meghaladásának, a másodikban a fennálló megvédésének, egy már jól ismert garnitúra visszatérése felett érzett veszélynek volt roppant mozgósító ereje.

Úgy látszik, most nagyon sokan vannak, akik elviselhetetlennek érzik a fennálló viszonyokat, és az első ígéretes jelre hajlandóak kijönni a fényre, kilépni az apátia nyomasztó árnyékából. És azt is tudják/sejtik, hogy nem egy, már kipróbált ösvényen át vezet a haza vágyott felemelkedésének útja. Ösztönösen vagy nagyon is megtervezetten, ezt az érzetet lovagolja meg Magyar Péter, aki meghökkentő magabiztossággal menetel a célja felé. Ami rövid távon – szerdán megismert – pártjának európai parlamenti mandátumokat szerző erőként történő berobbanása június 9-én. Hosszabb távon pedig, 2026-ban, esetleg előbb az Orbán-rendszer megroppantása, választásokon való leváltása a mostani ellenzéki elit háttérbe szorításával. Ez így, együtt nehéz feladat, vállalás? Majdhogynem lehetetlen. Legalábbis annak látszik. Ám ha a két hónapja kezdődött politikai szereplését nézzük, időarányosan nem áll rosszul a teljesítéssel. Jósolni továbbra sem érdemes, csupán annyit rögzíteni, hogy egyelőre nem bukott el az akadálypályán.

A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap április 18-ig kapható 2024/15. számában. Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz!