Egy amerikai látogatást nehéz autóbérlés nélkül megúszni – talán New Yorkban még el lehet boldogulni gyalog és metróval, de másutt nehéz – a távolságok nagyok, és az egész ottani élet az autóra van kitalálva. Washingtonba és környékére készülve én is nézegetni kezdtem az autókölcsönző cégek ajánlatait, és meglepődve vettem észre, hogy hat napra egy elektromos autót, a Kia e-Nirot bérelhetek a legolcsóbban. Naponta 16 500 forintnak megfelelő dollárért adták, és mivel otthon is egy Kia Niro plug-in hibridet vezetek, örültem, hogy nem kell megszokni egy teljesen új autót.
Mivel az elektromos autók még mindig jóval drágábbak, mint a benzines társaik, meglepő volt, hogy ezt adták a legolcsóbban. Úgy látszik, az amerikai autóbérlők nem lelkesednek túlzottan a környezetbarát újdonság iránt – az elektromos autók kapcsán itthon is van egy úgynevezett „hatótáv para”, ami azt jelenti, hogy az emberek azért (is) félnek váltani, mert attól tartanak, útközben lemerül az autó és ott maradnak az út szélén. A vállalkozás, akitől béreltem az autót, a világ második legnagyobb autókölcsönző cégéhez tartozik (a Dollart és a Thrifty-t 2012-ben vásárolták fel), és a Hertz kapcsán idén januárban a CNN hozta nyilvánosságra, hogy a birtokukba lévő 20 ezer elektromos autó harmadát eladják, mert túl drága a javításuk és gyorsan csökken az értékük. A valós ok viszont inkább az lehet, hogy az emberek nem szívesen bérelnek elektromos autót.
Szeretem a kihívásokat, bár azért én is aggódtam azon, hogy tudom majd tölteni a masinát. Itthon számtalan app van az okostelefonon ehhez, mert alig van átjárás a különféle töltők között, a legtöbbhöz saját alkalmazás dukál. A Dulles repülőtérre érkezve elmentem felvenni az autót. Kiderült, hogy Kia e-Niro éppen nem áll rendelkezésre, ezért felajánlottak egy Polestar 2-őt. Ez a Volvo elektromos almárkája, és lényegesen drágább, mint a koreai. Végülis nem bántam a cserét – legalább alkalmam lesz kipróbálni egy olyan autót, ami Magyarországon még nem kapható.
Száz százalékos töltöttségen adták át, a fedélzeti számítógép ekkor 260 megtehető mérföldet, vagyis 418 kilométert mutatott. Az javasolták, a töltéshez töltsem el az Evgo appot, és a töltőhelyeket megnézhetem az itthon is használt Plugshare alkalmazás segítségével.
Mivel az úticélom, a Delaware állambeli Rehoboth bőven hatótávolságon belül volt, nem babráltam az appokkal. Később, a szállodában jöttem rá: az ajánlott appot a régiós korlátozások miatt nem tudom letölteni a magyar áruházba bejelentkezett telefonommal. Szerencsére nem volt ok a pánikra – szinte minden nagyobb üzlet parkolójában van ingyenes töltési lehetőség, és bizonyos szállodák is bevezették már azt a szolgáltatást, hogy a náluk megszálló vendégek feltölthetik az elektromos autóikat. Egyetlen egyszer kellett fizetni egy dollárt a töltő indításához, de utána bármeddig maradhattam.
Magyarországon jellemzően legalább 200 forintot fizetek nyilvános töltőállomáson egy kilowattóra áramért (otthontöltési lehetőségem nincs egy bérház harmadik emeletén lakva), itt ha fizetni is kellett volna az áramért, kilowattóránként 10-20 centért (jelenlegi árfolyamon 36-72 forint) meg tudtam volna venni. Nem volt szükségem gyorstöltésre – a teljesen elektromos autóknál van ilyen lehetőség, ilyenkor fél óra alatt legalább 300 kilométerre elegendő árammennyiség vételezhető, de ez a megoldás hosszú távon nem tesz jót az akkumulátorok élettartamának. Lassú töltőn (ha a berendezés le tudja adni a megfelelő árammennyiséget) a Polestar 2 óránként 11 kWh-ot tud felvenni az összesen 78 kilowattórásos akkumulátorába.
Polestar 2 elektromos autó az Egyesült Államokban (Fotó: Magyar Hang/Lukács Csaba)
Úgy nézett ki, hogy azzal a bizonyos egy dollárral megúszom az ezer kilométernyi üzemanyagköltséget, de végül a bérbeadó cég szabályai miatt kellett még költenem: a szerződésben az állt, hogy az autót ugyanolyan töltöttségi szinten (legfeljebb 5 százalék különbséggel) kell visszaadnom, ahogy felvettem, ellenkező esetben 35 dollár büntetést kell fizetnem. Gyorstöltés esetén az akkumulátor úgy működik, hogy körülbelül nyolcvan százalékos szintig sok áramot felvesz, de utána nagyon belassul, így az utolsó pár százalékot nem érdemes azzal feltölteni. Nekem gyakorlatilag a reptér közvetlen közelében kellett találnom egy töltési pontot, ahol öt dollárt kértek az indításért – ott teletankoltam koppanásig, hogy aztán 96 százalékon adjam vissza az autót a bérbeadónak.
A végén megvonva a mérleget: 980 kilométert autóztam Amerikában, és 6 dollárt, vagyis 2205 forintot költöttem üzemanyagra. Azt hiszem, a következő utamon is elektromos autót fogok bérelni.
