Rossz reflexeink

Könyvesbolt, unalmas hétköznap délelőtt. Másodmagammal lézengek a pultok körül, üres a bolt, ez nem a belváros. Szórakozottan nézek körül, csak megszokásból jöttem be, most nem akarok semmit sem venni. Megakad a szemem egy Dosztojevszkij-újrakiadáson, mégpedig kedvenc regényemen, az Ördögökön. E miatt a regény miatt pályáztam meg angol szakosként egy ösztöndíjat Szentpétervárra, azaz akkor még Leningrádba. Csodának éreztem, hogy háromévnyi kérvényezés után végre kijutottam! Nemezcsizmában jártam a Nyevszkijen, térdig hóban és irodalomban. Gyűjtöttem az élményeket, nyakamba vettem a várost, hónom alatt a Dosztojevszkij Péterburgban című kis könyvvel, amely föltérképezte azokat a helyszíneket, ahol az író járt, lakást vett ki, és közölte a címet, ahol állítása szerint a Bűn és bűnhődés játszódott. Mindent fölkerestem, ami a témámhoz fűződött. Bevallom, annak a háznak már a kapujában kicsit féltem. Emléktáblára ne is tessenek gondolni, egy végtelenül lepusztult épületben találtam magam, barna, málló vakolatú falakkal. Megilletődésem, miféle helyszínen is járok, addig tartott, míg föl nem értem a szűk lépcsőházban a második emeletig. És akkor még egy lépcsősor. Rozsdás lakat védte azt a bizonyos szobát, az öregasszony szobáját. A szomszédból borízű hangok hallatszottak, egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy jó helyen járok, pontosabban a hely aurája annyira szörnyű volt, hogy amikor egy férfi barátságtalanul kiszólt, mit akarok itt, válasz nélkül menekülőre vettem, kettesével véve a lépcsőfokokat. Horrorisztikus volt. A XX.-ból a XIX. századba léptem, és erre nem számítottam.

Az emlékkép jött és ment, a könyvespultnál ösztönösen nyúltam az Ördögökért, mintha nem olvastam volna el tucatszor életem különböző időszakaiban. Meglepetten állt meg a kezem húsz centivel a könyv előtt. Le volt fóliázva. Bár ifjúkorom óta igyekszem visszafogott és disztingvált lenni, igazából ez csak az utóbbi évtizedekben ment gördülékenyen (az időskor kegyelme); ezúttal azonban elég látványosra sikeredett a döbbenetem: „Dosztojevszkij lefóliázva?!” Minden szem rám szegeződött volna, ha lettek volna a boltban.