Két nappal a főpolgármester-választás után került nyilvánosságra egy több felvételből álló hangkollázs, amelyen Karácsony Gergely mindent elismer, amit eddig is tudni lehetett róla, de amit ő a mai napig körme szakadtáig tagadott. „Én azon gondolkodom, hogy a Vitézyvel beszélek, ezt el kéne mondani, hogy ezt ő vállalja, akkor, akkor én lapáttal fogjuk agyonverni”– fogalmazza meg terveit a nagyon konszenzuális, nagyon demokratikus, nagyon érzékeny főpolgármester, Budapest szabadelvű ikonja, aki a továbbiakban e szavakkal fejezi ki álságos aggodalmát riválisa iránt: „Olyan szinten hiú, hogy ez elképesztő, ezért gondolom azt, hogy szerintem nagyon rosszul fogja viselni ezt a kampányt, és lehet, hogy ezt az orrára kéne kötni, hogy nem akarom megzsarolni, de na, mi lapáttal fogjuk verni.” Ki ez az agresszív politikai bestia, akit eddig nem ismertek a budapestiek, és hogy került a kompromisszumok szelíd napszámosának bőrébe? Kitől tanulhatta el Karácsony Gergely ezt a lapáttal való agyonverést mint a politikai érdekérvényesítés eszközét? Csak nem ez az a lapát, amitől úgy tartott Karácsony Gergely, amikor arra utalt, hogy ha visszamegy Zuglóba, akkor ott elássák? Csak nem Tóth Csaba zuglói politikus-továbbképzésén vett részt, és ott sajátította el a lapáttal való fenyítés módszertanát?
Karácsony Gergely a szóban forgó felvételen a fentieknél súlyosabb önleleplezést is elkövetett, kijelentése szerint „a DK-t azzal kell bizonytalanságban tartani, hogy ezt a Momentummal kötött szövetséget nyitva tartjuk, az LMP-t meg azzal kell frusztrálni, hogy ezt bezárjuk”, majd hozzáfűzi, hogy „nyilván az olyan típusú – hogy mondjam – füllentő, mint én, ezt nagyon szívesen eljátssza ezt a szerepet, hogy egyiknek ezt mondom, a másiknak azt mondom”. Nos, számtalanszor hívtam fel a közfigyelmet Karácsony Gergely jellemtelen mivoltára és hazudozásának mindennapos gyakorlatára, a védelmezői pedig valamennyi alkalommal Fidesz-ügynöknek, személyemben sértettnek meg monomániás gyűlölködőnek tituláltak – íme: Budapest főpolgármestere maga vallja meg, hogy a hazugság neki olyan természetes, mint a lélegzetvétel.
Karácsony Gergely a Budapesti Lakógyűlés nevezékével illetett online véleményfelmérésről a hangfelvétel tanúsága szerint azt mondta, hogy „az én főpolgármesteri működésem legsikeresebb projektje: tulajdonképpen a Fidesz fegyverét adaptáltuk”, majd hozzátette, hogy „ez nem ugyanolyan, mint a Nemzeti Konzultáció”, de „én irányítok kérdéseket”, a folyamat célja pedig az, hogy az irányított kérdésekkel olyan törésvonalak mentén ossza meg a budapestiek társadalmát, amelyekben a népszerűbb álláspontot foglalhatja el. Karácsony Gergely, aki négy és fél éve szabadságharcol a Budapestet kivéreztető Orbán Viktor önkénye ellen, aki ciklusának minden percében épp megmentette a fővárost az összeomlástól, a legsikeresebb projektjének azt tartja, hogy lemásolta a Fidesz kommunikációs trükkjét – akár azt is mondhatta volna, hogy „nem csináltunk semmit négy évig, nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk, azon túl, hogy a szarból visszahoztuk a kormányzást a végére”.
Amikor a Telex stúdiójában Karácsony Gergelynek Fábián Tamás kérdéseire kellett volna válaszolnia, így fejezte ki magát: „Szerintem az, hogy ezeken a hangfelvételeken én miket mondok, ennek a jelentősége tízes skálán egyes, aminek a tízes skálán tízes jelentősége van, az az, hogy […] Magyarország legnagyobb közvetlenül választott politikai vezetőjét folyamatosan, szisztematikusan lehallgatják, szerintem ebben ez az ügy.” Nos, még Gyurcsány Ferencnek sem volt arcbőre ahhoz, hogy az őszödi beszéd kiszivárgását követően jelentéktelennek minősítse annak tartalmát, és kizárólag a hangfelvétel elkészüléséről meg nyilvánosságra kerülésének módjáról legyen hajlandó beszélni. Különös, hogy a balliberális nyilvánosság Varga Judit audiófelvétele kapcsán nem a rögzítés körülményeire, hanem a hanganyag tartalmára fordította a figyelmét, hiszen az egy jelentős politikai visszaélést leplezett le – amikor Karácsony Gergely beismerő vallomása hangzik el, miért is kellene, hogy megváltozzon a közvélemény erre vonatkozó viszonyulása?
Karácsony Gergely a Telex-interjúban néhány mondaton belül hangoztat egymásnak ellentmondó kijelentéseket, konkrétan összevissza hazudozik, így illusztrálva a felvételen önmagára nézve kifejezett „füllentő” minősítést. Előbb kijelenti, hogy „tudom rekonstruálni a beszélgetések egy részét, olyan emberekkel beszélgetek, akik biztosan ezt nem rögzítették”, majd néhány mondattal később úgy fogalmaz, „nem tudom, hogy én mondtam-e, lehet, hogy én mondtam”. Karácsony Gergely tehát rekonstruálni tudja, hogy kikkel beszélgetett a szóban forgó felvételen, azt viszont nem tudja, hogy azokon az ő hangja hallható-e. Hogy is van ez? Csak nem füllent a füllentő?
Az egymillió forintos kérdés pedig a következő: ha Rogán Antal titkosszolgálata valóban lehallgatta Karácsony Gergelyt, akkor az őt leleplező hangfelvétel miért csak a választás után került nyilvánosságra? Ha a hatalom valóban Karácsony Gergely bukásában érdekelt, hogyhogy nem jutott el a szóban forgó anyag a Megafon, a Pesti Srácok, az Origo, a Tények vagy a Vadhajtások szerkesztőségébe, ahol bizonyára élvezettel publikálták volna azt? Nos, ez így sehogy nem áll össze. Vagy nem Rogán Antal titkosszolgálata rögzítette a szóban forgó felvételt, hanem belső szivárogtatás révén került nyilvánosságra olyasvalakitől, aki meg akarta kímélni Karácsony Gergely kampányát a botrány következményeitől, vagy valóban a titkosszolgálat hallgatta le a főpolgármestert, ebben az esetben azonban Rogán Antal és Orbán Viktor kifejezetten Karácsony Gergely főpolgármesteri mandátumának megőrzésében érdekelt, ezért tartották vissza a felvételt a választást követő hétig. Akárhogy is történt: ez a felvétel – hiába leplezi le a főpolgármester áspiskígyó-természetét – semmit sem ártott a kampányban Karácsony Gergelynek, úgyhogy megköszönheti készítőinek a nagyon szoros választási győzelmét. Ugyan mi mással hálálhatná meg nekik, mint további ötévnyi semmittevéssel, hazudozással és méregkeveréssel? Karácsony Gergely marad, Budapest pedig tovább vár arra a vezetőre, akinek szemében végre fontosabb önmagánál.
Olvasna még Puzsér Róberttől? Kattintson!
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/24. számában jelent meg június 14-én.
