• „nem tudtam letenni a garast a DK, az MSZP és a saját pártom közös EP-listája mellett,” (…) és ha az ember a saját pártjára nem tud leszavazni, akkor nagy baj van. Emiatt a politikus a Kétfarkú Kutya Pártra szavazott az EP-listán
• „Ez a hármas szövetség nem egy összefogás, hanem egy önfeladás. (...) „számomra ez tényleg egy öngyilkos, önfelszámoló és az egész küldetést megkérdőjelező döntés volt”.
• „Villámcsapásszerű volt, hogy egyszer csak Gyurcsány Ferenc úgy kelt fel, hogy megijedt Magyar Pétertől, és így akkor az MSZP által régóta szorgalmazott összefogást mégiscsak nyélbe szeretné ütni. Ennek az lett a vége, hogy Molnár Csaba felhívta Karácsony Gergelyt és megüzente, hogy mégis mehet a buli”.
• „én beszéltem vezető DK-s politikusokkal erről utólag, ők is azt mondták, hogy volt egy nem titkolt stratégiájuk korábban: ki kell nyírni mindenkit az ellenzéki térfélen. Egy idő után Karácsonyt leszedték a halállistáról, mert látták, hogy vele nem bírnak, de a pártokat azért le akarták radírozni. Ez Magyar Péter nyomán változott meg”.
• A Párbeszéd „menthetetlennek” az ott kialakult szervezeti kultúra miatt
• A Párbeszéd „egy téren viszonylag jól működött: a médiapolitizálásban, a politikusok építésében. Ám azt a mozgalmiságot, ami minden zöld pártnak elvileg sajátja, nem sikerült megvalósítani, és szerintem ebben nagyon sok félelem volt, konkrétan pozícióféltés”.
• A Párbeszéd mai vezetői írták alá a párt halálos ítéletét”.
Ha az ember a saját pártjára nem tud leszavazni, akkor nagy baj van – többek közt erről beszélt Tordai Bence a Magyar Hangnak annak kapcsán, hogy miért döntött úgy, hogy elhagyja a Párbeszédet, amelynek egykor társelnöke is volt. A politikus így inkább a zöldfrakciót célzó Magyar Kétfarkú Kutya Pártra szavazott az EP-választáson, ugyanakkor listán kitartott Karácsony Gergelyék mellett. Miért tartja menthetetlennek egykori pártját? Hol látja a saját felelősségét abban, hogy a Párbeszéd ide jutott? Mitől ijedt meg Gyurcsány Ferenc? És mit gondol a magyarországi zöldpolitika jövőjéről? A politikussal még a választás előtt beszélgettünk, ahogy ő is még azelőtt lépett ki a pártból, hogy a voksolás eredményeit megismerhette volna. Nagyinterjú!
– Visszagondolva mennyi Unicummal lehetett elviselni, hogy a DK bedarálta a Párbeszédet?
– Nem szeretem az Unicumot, nem ittam.
– Egyéb rövidital se kellett?
– Nem, ezt nem tartom megoldásnak. A megoldást az jelentette, hogy a kampányban lelkileg eltávolítottam magam ettől a döntéstől, és próbáltam a nemtetszésemet a politikai mozgásomban kifejezésre juttatni anélkül, hogy nyíltan kritizáltam volna. Most, a kampány végével pedig kilépek. Nagyon sokan voltak a pártban, akik már az elején jelezték, hogyha ebbe az irányba megyünk, az nekik nem elfogadható. Vannak, akik kiléptek, vannak, akik ezután fognak, mások egyszerűen csak passzivitásba vonultak.
– Mikor lép ki?
– Az urnazárás után, június 9-én este 7 óra 1 perckor teszem nyilvánossá a kilépésem (ténylegesen így is történt – a szerk.), mert azt gondolom, hogy ez így tiszta: nem akartam ártani az önkormányzati kampányoknak. Ugyanakkor nem tudtam letenni a garast a DK, az MSZP és a saját pártom közös EP-listája mellett, és „kire szavazzanak a Zöldek az EP-választáson” címmel szerveztem vitát. És ha az ember a saját pártjára nem tud leszavazni, akkor nagy baj van.
– Végül kire szavaz?
– Azt a logikát követtem, hogy megnéztem, hogy ki az, aki Magyarországról a zöld frakcióba tart és oda jó eséllyel be is jut, és megfelelő minőségű ajánlatot mutat fel a választópolgároknak. Ez a Magyar Kétfarkú Kutya Párt.
– És a fővárosi listán?
– Az önkormányzati választással kapcsolatban nemcsak, hogy ártani nem akartam Karácsony Gergőnek, de sokat dolgoztunk is azért, hogy minél jobb eredményt érjen el ő és az ellenzéki jelöltek. A budapesti ügyekben nem akartam megkérdőjelezni Gergő kompetenciáját. Volt egy-két kerület, ahol lett volna ellenvéleményem, de ezeket magamban tartom most is, mert azt gondolom, hogy ha meg akarunk bízni egy főpolgármestert a város irányításával, akkor bíznunk kell a személyi döntéseiben is. A fővárosi lista pedig nem DK-s volt, hanem Karácsony Gergelyé.
– DK-sokkal rajta.
– Meg MSZP-sekkel és párbeszédesekkel.
– Mint az EP-lista.
– Azzal a különbséggel, hogy az EP-lista összes befutónak tekinthető helyén DK-sok voltak, ezt a listát meg Karácsony Gergely vezette, és a befutó helyeken három párbeszédes politikus van, a DK meg politikai súlyának megfelelően reprezentált. Érdemes azt is megnézni, hogy az elvileg ugyanolyan jelölő szervezeteket felvonultató EP-lista és a Karácsony-lista a fővárosban egymástól hány százalékpontnyira lesz, mert szerintem jelentős különbség várható utóbbi javára.
– Mi a problémája Gyurcsány Ferencékkel?
– Nem a Gyurcsány Ferencékkel kapcsolatos problémákról szeretnék most beszélni, hanem a Párbeszéd döntéséről. Ez a hármas szövetség nem egy összefogás, hanem egy önfeladás. Ez nem egyenlő erők között köttetett kölcsönösen előnyös megállapodás. Nekünk az volt a küldetésünk, hogy egyrészt szabaduljunk meg ettől a rezsimtől, másrészt képviseljük a zöld értékrendet. Szerintem ez a megállapodás mindkét céllal ellentétes.
– A Párbeszéd politikai túlélését meghosszabbítja.
– Ha van egy párt, amelyik nem szolgálja a saját maga által kitűzött küldetését, sőt, ennek az ellenkezőjét teszi, akkor az a párt minek van?
– Tehát vesszen a Párbeszéd ebben a formában?
– Szerintem a saját létjogosultságát kérdőjelezte meg a Párbeszéd ezzel a döntéssel, mert egy pártnak nem szabadna öncélúnak lennie. A párt egy eszköz arra, hogy közösen érvényesítsük az értékrendünket. Az nem egy pozitívum, hogy két és fél önkormányzati képviselővel több legyen, ha közben alapjaiban kérdőjeleződik meg az a sztori, ami összetartott minket.
– Karácsony Gergely feláldozta a Párbeszédet a saját ambícióiért?
– Szerintem Karácsony Gergelynek erre a megállapodásra nem volt szüksége. Az önkormányzati választásra mi korábban már megállapodtunk a DK-val, az MSZP-vel és a Momentummal is. A fővárosban elrendeztük a dolgokat, ezért sem értem, hogy mi szükség volt rá. Az EP-választás ezen a spektrumon kívül esett, hát még a 2026-os országgyűlési választás! Gergő nem volt kényszerhelyzetben, a pozíciója a fővárosban nagyon nehezen megkérdőjelezhető. Neki az ad felhatalmazást, hogy van egy erős közvetlen legitimitás és teljesítmény mögötte, ennek a következménye, hogy a pártok beállnak mögé, és nem fordítva.
– De akkor miért csinálta?
– Nem tudom. Én Gergővel hosszan beszélgettem erről, de nem értem. A helyzetértékelésünk 95 százalékban átfed egymással, ám homlokegyenest eltértek a következtetéseink azzal kapcsolatban, hogy akkor mit kell csinálni.
– Talán jól jött a DK pénze a kampányban?
– Nem látom, hogy a DK hatalmas pénzeket tett volna ebbe a kampányba, amit meg belerakott, az nem biztos, hogy Gergőnek használt. Például ott vannak a hármas plakátok. Nagyon komoly kampánystratégiai viták voltak, hogy Budapesten legyenek-e dobreves-karácsonyos-kunhalmis plakátok. Szerintem Gergőnek ez biztos, hogy ártott. A Fidesz és Vitézyék egyszerre tolták azt a narratívát, hogy ő a DK alárendeltje, ezt pedig ezek a plakátok biztos, hogy csak erősítették. A főpolgármesteri kampány eredményesebb lett volna, ha ebben a DK nem jelenik meg, csak Karácsony Gergely személye, hiszen neki legalább háromszor-négyszer akkora támogatottsága van Budapesten, mint Gyurcsány Ferencéknek.
– Nem lehet, hogy akkor mégis igaz, hogy a DK lekötelezettje Karácsony Gergely? Nyilván nem lehetett volna a DK, vagyis a legnagyobb frakció nélkül többsége ebben a ciklusban például.
– Miért függene tőle? Egy olyan közgyűlésben van, ahol ha gyakorlatilag bárki megvonja tőle a támogatását, akkor már nem tudja átvinni az akaratát. Ez egy kitett helyzet, de nem egyoldalúan; sokirányú a függés, és ahogy a DK-nak, úgy gyakorlatilag az összes többi frakciónak is ki van téve. A gyakorlat pedig azt mutatta, hogy Gergő szépen összelegózta minden alkalommal a többséget. Amitől olyan sokan féltik őt a következő ciklusban, azt fogja a legkönnyebben megugrani: többséget fog teremteni egy sokszínű közgyűlési összetétel mellett is.
– Ez megint visszavezet oda, hogy vajon miért ment bele az alkuba Karácsony Gergely.
– Csak annyit tudok mondani, hogy számomra ez tényleg egy öngyilkos, önfelszámoló és az egész küldetést megkérdőjelező döntés volt.
– Rögzíthetjük, hogy Karácsony Gergely ezzel kicsinálta a Párbeszédet?
– Karácsony Gergely és más párbeszédes vezetők ajánlottak valamit, ami szerintem végzetesen rossz ötlet volt. Ráadásul tegyük hozzá, hogy ez a 2026-os országgyűlési választásra is vonatkozik, ahol már most leütötték a közös indulást. Mindezt úgy, hogy ez azt feltételezi: a három önálló pártnak együtt stabilan 15 százalék fölötti támogatottsága van. Pedig amikor ez márciusban felmerült, már akkor pontosan lehetett tudni, hogy a DK és társai nem fognak stabilan 15 százalék fölötti eredményt hozni. Ugyanis ez a döntés március 15-e, vagyis Magyar Péter berobbanása után született, amikor már lehetett látni, hogy ez június 9-én nem egy 20+ százalékos DK-s lista lesz, hanem valami sokkal gyengébb. És akkor az 2026-ban nem közös lista, hanem két új tagozat, egy szocialista és egy zöld platform a DK-ban…
De ha csak annyi történt volna, hogy egyszer hozott a pártom egy rossz döntést, akkor azon dolgoznék, hogy ezt csináljuk vissza, váltsuk le azokat a vezetőket, akik ezt szorgalmazták. És egy jól működő pártban ez valid stratégia lenne. Ám a Párbeszédet azért is menthetetlennek látom, mert az ott kialakult szervezeti kultúra ezt nem támogatja. És akkor most nagyon finoman fogalmaztam. Sajnos nem látom, hogy itt autonóm gondolkodású párttagok tömegei jelentenék azt a stratégiai megtartó erőt, ami egy jól működő, legalább közepes létszámú pártban megvan. Ha valaki azt gondolja, hogy csak a Fideszben működik a lojalitás alapú kontraszelekció és a lekötelezettségek rendszere, az nyilvánvalóan téved. Ha valaki azt gondolná, hogy a szép szavak mögött nem lehet egy toxikus közeg, annak is csalódnia kellene. Magától értetődő, hogy egy sikeres zöldpártnak a mozgalmi működésre, a folyamatos bevonásra kéne épülnie, de amikor erre tettünk kísérletet 2022 nyarától, akkor egyértelmű ellenállásba ütközünk; nem volt meg hozzá a többségi támogatás.
– Ezért kellett idő előtt távoznia a Párbeszéd éléről?
– Valóban a tervezett kétéves ciklus lejárta előtt léptem vissza a Párbeszéd társelnökségétől. Ez közvetlenül azért történt, mert át kellett vennem a frakció vezetését, mert ott a káosz és szétesés fenyegetett, és nem akartam egy fenékkel két lovat megülni. Illetve az is látszott, hogy az általam szükségesnek tartott szervezeti átalakulások megvalósítása már nem lehetséges. Pedig teljes konszenzust élvezett ’22 nyarától az a stratégia, hogy egy önálló arcélű, zöld politikát próbálunk felépíteni akkor is, ha ennek nincsen 10 százalékos társadalmi támogatottsága azon nyomban. Én azzal a nyugodt szívvel adtam át a stafétát idén februártól, hogy ezt a politikai irányt legalább nem kérdőjelezik meg. Én egy zöld listát szerettem volna, még akkor is, ha lehet, hogy az sem ért volna el egy mandátumot se, mert jön Magyar Péter és mindenkit letol a pályáról. De vannak olyan ügyek, amikbe akkor is érdemes beleállni, ha nem kecsegtet feltétlenül győzelemmel. És bár végül nem sikerült az LMP hibájából egy egységes, közös zöld listát felállítani, de ez nem jelentette azt, hogy mindenképpen valakivel össze kellett volna fogni.
– De a Momentummal is voltak hasonló hírek.
– A Momentum folyamatosan érdeklődött irántunk. Ők egy nagyon kedves társaság, de azt gondoltuk, hogy egy liberális párttal karöltve nem lehet hitelesen képviselni a kapitalizmuskritikus zöldpolitikát.
– Aztán a DK lett helyettük.
– Villámcsapásszerű volt, hogy egyszer csak Gyurcsány Ferenc úgy kelt fel, hogy megijedt Magyar Pétertől, és így akkor az MSZP által régóta szorgalmazott összefogást mégiscsak nyélbe szeretné ütni. Ennek az lett a vége, hogy Molnár Csaba felhívta Karácsony Gergelyt és megüzente, hogy mégis mehet a buli. Amikor én voltam társelnök, és ilyeneket üzengettek a Momentumtól, akkor én azt mondtam, hogy ez nagyon kedves felvetés, beszélgessünk róla, megnézzük, hogy miként illeszkedik a stratégiánkba, aztán végül közöltük, hogy „srácok, sajnos sehogy”. Ehhez képest ez az új elnökség meg azt mondta, hogy ó, erről gyorsan írjunk ki egy szavazást, ez kiváló lesz így.
– Mikor jött ez a hívás? A DK állítása, hogy ezek a tárgyalások alapvetően nem Magyar Péter megjelenése miatt kezdődtek meg, hanem már jóval korábban.
– Nyilván beszélgetések folyamatosan vannak, és egyes álláspontok változhattak lassanként is. De nekünk, párttagoknak azt mondták, hogy a DK-ban történt egy nagyon gyors véleményváltozás, az ominózus megkeresés pedig március 19-én történt a Párbeszéd felé. Ráadásul én beszéltem vezető DK-s politikusokkal erről utólag, ők is azt mondták, hogy volt egy nem titkolt stratégiájuk korábban: ki kell nyírni mindenkit az ellenzéki térfélen. Egy idő után Karácsonyt leszedték a halállistáról, mert látták, hogy vele nem bírnak, de a pártokat azért le akarták radírozni. Ez Magyar Péter nyomán változott meg. Félreértés ne essék, a DK a maga szempontjából helyesen, ügyesen cselekedett, az MSZP is teljesen önazonos volt, hiszen ők régóta az összefogást követelték. A Párbeszéd döntésével van a bajom.
– A Párbeszéd a balek a sztoriban?
– Ott volt egy váratlan, az alapvető céljainkkal nem összeegyeztethető fordulat. Emiatt, amikor ez a beszélgetés olvasható, már nem vagyok tagja a Párbeszédnek.
– Mi lesz a Párbeszéd parlamenti frakciójával, elhagyja azt is?
– A frakció egy olyan sajátos hely, ahol eddig is fele-fele arányban voltak függetlenek és párttagok, most ez módosul 4-2 arányra a függetlenek javára. Kiváló az együttműködés, úgyhogy nem látom okát, hogy a frakció ne működjön tovább.
– Ezek után maradhat frakcióvezető?
– Erről dönthetnek a frakciótagok, de őszintén szólva egy patchwork frakció voltunk mi a kezdetektől. A sokszínűség szerintem inkább erény.
– Nem komolytalan így Párbeszéd-frakciónak hívni azt a továbbiakban?
– Ez történetileg így alakult, de ha itt bárkinek magyarázkodni van oka, akkor az a Párbeszéd maradéka. Nagyon remélem, hogy a párbeszédes tagok is maradnak a Párbeszéd-frakcióban, és nem kapnak kedvet ahhoz, hogy átüljenek a DK-ba.
– Akkor kihúzza a frakció a ciklus végéig?
– Igen, és szerintem ez egy egyébként nagyon termékeny, jó munkát végző frakció.
– Mi okozta a krízist, ami miatt vissza kellett térnie a frakcióhoz?
– Egy személyi, vezetési krízis volt. A korábbi frakcióvezető nem tudta biztosítani az egységet.
– Most Szabó Tímeáról beszélünk, aki a Párbeszéd társelnöke, vagyis frakcióvezetői szerepből pártvezetői szerepbe ment vissza.
– Pontosítok: a Párbeszéd társelnökei Szabó Rebeka és Barabás Richárd. Szabó Tímea egy, az alapszabályban nem szereplő „ügyvezető társelnöki” pozícióra lett egy jogilag nagyon érdekes döntéssel kinevezve.
– De ez gyakorlatilag nem azt jelenti, hogy már három társelnök is van?
– Valamiféleképpen igen, de ezt megint csak nem tőlem érdemes kérdezgetni, hanem a Párbeszéd maradékától.
– Akkor lassan több a társelnöke a pártnak, mint tagja?
– A Párbeszéd sosem a nagy taglétszámáról volt híres, bár tegyük hozzá, hogy tavaly még kétszer annyi tagdíjfizető tagja volt, mint az LMP-nek.
– Ez hány főt jelentett?
– Öt-hatszáz. De mostanra ez nagyon jelentős mértékben csökkent.
– Mekkorát?
– Nem tudom, állítólag a tényleg hadra fogható párttagok száma ebben a „remek” kampányban 50 körül lehetett. Ha ez túlzás is, abban biztos rekordközeli teljesítményt mutat fel a párt, hogy milyen arányban vannak képviselőjelöltjei az aktív párttagok létszámához viszonyítva.
– Miért bukott be a Párbeszéd-projekt? Miért nem sikerült ebből többet kihozni?
– Mert egy téren viszonylag jól működött: a médiapolitizálásban, a politikusok építésében. Ám azt a mozgalmiságot, ami minden zöld pártnak elvileg sajátja, nem sikerült megvalósítani, és szerintem ebben nagyon sok félelem volt, konkrétan pozícióféltés. Egy csomó ember inkább nem enged senkit a közelbe, mert még a végén kiderül, hogy más jobban csinálná, mint ő. Attól is tartottak, hogy ha mondunk valami erőset, még megijednek néhányan, és kiszeretnek belőlünk – mintha a Párbeszédnek hatalmas követőtábora lett volna... Az a 80-100 ezer ember, aki viszont mindennek ellenére Párbeszéd-szimpatizáns volt, megalkuvásmentes zöldpolitikát várt volna.
– És erre miért nem reagált a pártvezetés?
– A Párbeszéd vezetése 10 éven keresztül Karácsony Gergelyt, Szabó Tímeát, illetve Kocsis-Cake Olivio pártigazgatót jelentette, aki ma már a DK-ban politizált. Ők nem próbáltak egy olyan modellre ráállni, ami tényleg a folyamatos bevonásra épül. Gergő sosem foglalkozott érdemben szervezeti ügyekkel, mindig volt elég dolga, és nem is ez az ő legerősebb képessége. A többiek pedig erre nem voltak nyitottak, és nem ismerték fel, hogy a pártok erejét az emberek adják. Holott azok a kampányok lettek nálunk is igazán sikeresek, amelyek jól építettek a bevonásra. Így lett mindenki meglepetésére V. Naszályi Mártából az I. kerületben polgármester, vagy így nyertem nagyot a II. és III. kerületben is az előválasztáson, majd a ’22-es választáson: nagyon sok embert bemozgattunk. Ez nem spanyolviasz, mindenki tudja, hogy nem elég bejárni az ATV-be, kell a terepmunka és kellenek olyan emberek is, akik szívesen dolgoznak együtt veled a közös célért. Sajnos ennek a pártnak sosem volt erőssége, hogy helyben életképes, a kritikus tömeget elérő közösségeket szervezzen, és egy idő után már célja se volt. És amikor én azt mondtam '22 júliusában a társelnöki programomban, hogy ezen változtatni kéne, akkor sokan elkezdtek remegni, hogy „jaj, ez hogy érinti az ő pozíciójukat, hiszen ők nem ehhez értenek”. Közös akarat nélkül nem lehet változtatni egy pártban a befagyott struktúrákon. Ráadásul a Párbeszédre, de az egész ellenzékre is jellemző egy intellektuális kiüresedés, elfáradás. És ez engem rettentően frusztrált.
– Önnek hogyan tovább?
– Van dolgom elég. Túl vagyunk az önkormányzati- és EP-választáson, a következő a 2026-os országgyűlési lesz, arra kell átállítani az irányzékot.
– Akkor ’26 után is politikus maradna?
– Amíg azt gondolom, hogy hozzá tudok tenni a közös ügyhöz, és nem elveszek belőle, addig ezt szeretném csinálni.
– Függetlenként vagy esetleg csinál egy új pártot?
– Választókerületi szinten az a fontos, hogy az embernek legyen egy csapata. Szerintem ez nálunk remekül megvan, és szeretnénk még magasabb szintre emelni a Budai Zöldek csapatát. De ez csak a helyi szint. Sokaknak fáj, hogy bár formálisan van két zöldpárt Magyarországon, de az egyik túl közel sodródott a Fideszhez, a másik meg a DK-hoz. Akik a kompromisszummentes, önazonos zöldpolitikát keresik, azok most nagy bajban vannak. Azt gondolom, nekik, nekünk közösen kell gondolkoznunk azon, hogy Magyarországon közép- és hosszútávon hogyan lehet országos szinten képviselni a zöldpolitikát.
– Ez jelenthet egy harmadik zöld pártot idővel?
– Nem látom azt, hogy ez az a pillanat, amikor újabb ellenzéki pártok alapításán kéne ügyködni, de az biztos, hogy a most ismert pártstruktúra összeomlóban van. Egy kétpólusú ellenzéki térfél jön létre hidegháborús állapotokkal, ahol az egyik fél kék Fidesznek hívja a másikat, a másik meg új Fidesznek az egyiket. Közben van nagyon sok olyan ember, aki egyikkel sem azonosul szívesen. Sőt, azzal az ellenzéknél is látható személyközpontú politikával sem azonosulnak, amely tényleg mutat hasonlóságot a Fideszével. Sokan gondolják, hogy nem messiások fogják jó irányba változtatni az országot, hanem a közös cél iránt elkötelezett emberek közösségei. A szektás rajongás nem az érett demokráciák sajátja. Ha az ellenzék érdemi változásokat szeretne hosszú távon, akkor nem szabad úgy működnie, hogy személyi kultuszokban gondolkozik.
– Pedig ezzel kritizálják például Magyar Péter követőit.
– Azt látom, hogy az aktuális messiást támogató emberek jelentős része óvatos vagy szkeptikus, és többségüket nem a szektás rajongás jellemzi.
– Az ellenzéki szavazók egy részét csak az érdekli, hogy Magyar Péter roncsolja a Fideszt, és mindegy, mi jön utána.
– Egy félmondat kivételével tudok azonosulni ezzel: nem mindegy, mi jön utána. Fontos, hogy legyen az ellenzékben egy olyan kritikus tömeg, ami azt mondja, hogy nem csak egy nem a Fidesz által irányított országban szeretnénk élni, hanem egy demokráciában, ahol értékvezérelt politikai közösségek közti racionális vitában alakulnak ki a közpolitikai megoldások. Karácsony Gergely az egyetlen olyan regnáló politikai vezető, akit közvetlenül tömegek választották meg, ő mégsem messiás szerepben van. Én az ajánlásgyűjtés idején 90-100 órát pultoztam az utcán folyamatosan a választókkal beszélgetve. Gergőt szeretik, tisztelik, támogatják, de nem istenítik. És ez csodálatos! Tudják, hogy helló, ő is egy ember, vannak erényei, vannak hibái is, de jól szolgálja azt az értékrendet, amit mi is magunkénak gondolunk. Ha eljutna a választói közösség többsége erre a szintre, szerintem az mindenkinek üdvös volna.
– Mit gondol Magyar Péterről?
– Voltam kint az egyik tüntetésén is, de én egy másik világnézetet képviselek. Nyilván azt gondolom, hogy minden változást akaró erőnek, ami hozzátesz és nem elvesz a közös ügyhöz, valahogy egyesítenie kell majd a megfelelő pillanatban a törekvéseit. Hogy ez hogy fog pontosan kinézni ’26-ban, azt nem tudom.
– Akkor Magyar Péter jelenleg hozzátesz az ügyhöz.
– Abszolút. De ha az ellenzéken belüli polgárháború folytatódik, az egy ponton túl már árt a rendszerváltás ügyének. A hidegháborúban volt az el nem kötelezett országok mozgalma. Szerintem most is vannak az ellenzéken belül az el nem kötelezettek, és ezeknek az embereknek, közösségeknek, pártoknak lehetne egy mozgalma, ami tompíthatná az ellenzéki hidegháborús hangulatot.
– Ön személyesen mit rontott el, hol látja a saját felelősségét abban, hogy a Párbeszéd ide jutott?
– Korábban kellett volna megkísérelni a kultúraváltást. Nagyon szépen kielemeztük önmagunkat már 7-8 évvel ezelőtt is. Már akkor láttuk, hogy mik a növekedés és a mozgalmi működés valódi akadályai. Ezeket az akadályokat nem számoltuk fel. Én sem álltam bele abba a meccsbe, ami a szervezeti kultúra szisztematikus megváltoztatását szolgálta volna.
– Összességében tiszta a lelkiismerete a politikusi tevékenységével kapcsolatban?
– A lelkiismeretem maximálisan tiszta. Ez nem jelenti azt, hogy nem követtem el hibát, de az biztos, hogy hű maradtam az eredeti küldetésünkhöz.
– Végezetül: jobb a választóknak, ha eltűnik a Párbeszéd a süllyesztőben?
– Jobb-e, ha van egy nagyon rossz szervezeti és morális állapotú zöldpárt, mintha nem lenne? Nem tudom. De a Párbeszéd mai vezetői írták alá a párt halálos ítéletét.
A választási eredmények után utólagosan arra is kértük Tordai Bencét, hogy értékelje a választási eredményeket.
– A Fidesz 20 éve nem látott módon meggyengült, a változást akaró polgárok masszív többségben vannak. Meg kell süvegelni Magyar Péter és a Tisza Párt teljesítményét, ilyet a modern magyar politikatörténetben még nem láttunk. A fővárosban Karácsony Gergely minimális többséggel talán megnyeri a főpolgármester-választást, de nagyon sokat ártott neki a DK halálos ölelése. A budai kerületekben Őrsi Gergely elsöprő, és Kiss László is nagyon magabiztos győzelmet aratott, és nagy kíváncsisággal nézek a XII. kerületben Kovács Gergő polgármestersége elé is. Nagy elismerés illeti Soproni Tamásékat, és nagyon örülök az ellenzék által megnyert vidéki városoknak is, de fáj a szívem az ellenzéki pártok butasága miatt elvesztett kerületek és városok, például a Várnegyed vagy Miskolc miatt.
