Előre szólok, rögvest az ironikus túlzás eszközével élek, nehogy engem is pofán verjen valaki.
A fideszes médiavilág, a különös jobber szubkultúra egyik figurája, Ábrahám Róbert és lapunk publicistája, Puzsér Róbert „konfliktusáról” Örkény István ikonikus egypercese, az In memoriam Dr. K. H. G. jutott az eszembe. Egyszerűbb lenne az egészet idemásolni, de inkább elmesélem. A munkaszolgálatos entellektüel egy elhullott lónak gödröt ásva a német kultúráról – Hölderlinről, Rilkéről... – próbál párbeszédet kezdeményezni a német őrrel, aki végül zavarában – „paprikavörös lett” – agyonlövi.
Puzsér egy kicsit úgy járt az iróniával, mint Dr. K. H. G. – Örkény egy valós személynek, Dr. K. Havas Gézának állított örök emléket – a német kultúrával. Az irónia vaskos, durva, provokatív, első olvasásra talán zavarba ejtő válfajával próbálta jelezni Ábrahám Róbertnek, hogy hagyjon fel a gyalázásával. Ha más nem, a posztja végén a Mackó megszólítás egyértelművé tette, tömény irónia részéről kettejük kapcsolatának viszonzatlan szerelemként való ábrázolása.
A politikailag korrekt beszéd ellen keresztes hadjáratot folytató, a Fidesz vélt vagy valós ellenfeleinek szidalmazásakor a verbális eszközökben nem válogató, a hatalom támogatásának tudatából bátorságot merítő megmondóemberek nem először jönnek zavarba, amikor valaki intellektuális csavarral a saját fegyverüket fordítja szembe velük. Ábrahám paprikavörös lett, és behúzott egyet kíméletlen kritikusának. (Közben Ceglédi Zoltán keményen visszaszólt más ügyben Puzsérnak; nem hirdetek eredményt, csak jelzem, lám, pofon nélkül is megvívható egy ilyen csata.)
Bár egyértelmű, sajnos muszáj leírnom: Puzsér áldozatisága nem mérhető Örkény hősééhez, ahogy Ábrahám sem náci, csak egy buta, dühös Mackó. Az intellektuális deficitre adott erőszakos reakciója azonban riasztó hasonlóságot mutat sötét történelmi korokkal.
Szerencsére ma lágyabb időket élünk: a többi már a rendőrség dolga.
