„Boldog csak akkor voltam, amikor futballoztam”

Minden egyes sors más, de a legtöbb hajléktalan gyerekként állami gondozott volt, vagy az alkohol miatt került utcára – ezt tapasztalta a 61 éves József, aki ma is fedél nélkül él Budapesten. Nevét megváltoztattuk. Élete történetét azonban változtatás nélkül jegyeztük le, úgy, ahogy ő meséli.

„Mindig azt mondom, hogy nem vagyok alkoholista. Csak, ugye, amikor így az utcán vagy, üldögélsz a padon, ettél, elszívtál öt cigarettát, és mit csinálsz? Odamégy a srácokhoz, szervusz, Törpikém, gyere, igyunk meg egy pofa sört. Minden sors más, de a volt állami gondozottakból nagyon sok van. Olyan, hogy kisemmizték a lakásából: tíz emberből egy. A legtöbb gondot az alkohol okozza, attól tönkremegy a család. Ezek az új generációs srácok droghoz nyúlnak. Agresszívan viselkednek. Súlyos gond, én aláírom. De sokszor minket is velük egy kalap alá vesznek. Én akkor kéregetek, ha már a végponton vagyok. Esetleg ha be vagyok rúgva, és már nincs pénzem italra, akkor. Nagyon szégyellem a kéregetést. Pofa kell hozzá.”

József bányában, erdőkben, építkezéseken dolgozott, volt teknővájó cigány, lopott rezet, de kereskedett is vele, ült börtönben, és ma úgy emlékszik: boldog csak ipari tanuló korában volt, amikor futballozhatott. A Magyar Hangnak egész élettörténetét elmesélte.