Sokszor a szegények és gazdagok közötti áthidalhatatlan szakadékról szól a béranyaság is

Egyre gyakoribbá válnak a sokszereplős történetek, ahol egy gyerek megszületéséhez nem két ember szükséges, hanem sokkal több. És nem ingyen van, csak a gazdagoknak jár – Durica Katarina ötödik könyve is tabutémákat döntöget, a Mennyit adtál érte? című regény a gyermekvállalás nehézségeiről, az anyává válás dilemmáiról, a béranyaságról és a petesejtdonorokról szól.

Az író a Magyar Hangnak adott interjújában beszélt arról könyve kapcsán, hogy a béranyaság egyszerű pénzkereseti lehetőségnek tűnhet: kilenc hónap nem nagy idő, és nem is olyan megterhelő, mint a gyári munka. Az már másodlagos, hogy mi játszódik le a béranyában a terhesség alatt, majd a szülés után, amikor elveszik tőle a gyereket, akire rá sem nézhet.

Mint kifejtette, vannak, akik arról beszéltek neki, hogy ez mekkora lehetőség az anyagi gondokkal küszködő nőknek, és csak rajtuk áll, hogy élnek-e vele vagy sem. Az utóbbi állítás néha persze megállja a helyét, de gyakran szó sincs szabad akaratról. Itt is, pont úgy, mint a prostitúciónál, a stricik, ügynökök, férfiak kényszerítik a nőket a béranyaságra – fejtette ki.

• A béranyaság az EU-ban illegális. Kapcsolatba tudott kerülni olyanokkal, akik ennek ellenére ezt az utat választották?
• Milyen élethelyzetekkel találkozott a beszélgetések során?
• A gyerekvállalás alapvetően határozza meg a nők társadalmi helyzetét: mikor szül, miért nem akar gyereket? Miért vált ez az intim és érzékeny téma a közbeszéd részévé?