Időzített bomba a mélyben

Az állandóan fagyos talaj, a permafroszt évezredeken keresztül magába zár mindent, ami a megfagyása pillanatában benne volt. A globális felmelegedés következtében napról napra olvad a permafroszt, és kiszabadul belőle mindaz, aminek örök időkre börtönben kellett volna maradnia. Bár az emberek figyelmét inkább az ősi kórokozók esetleges feléledése ragadja meg, valójában ennél sokkal nagyobb (és elkerülhetetlenebb) katasztrófát fog okozni a felolvadó talaj felmérhetetlen tömegű metán- és szén-dioxid-buborékainak kiszabadulása.

A Föld szárazföldi területeinek negyedét még ma is állandóan fagyos talaj borítja, természetesen főként a sarkvidéki és a magashegységi régiókban, de kevésbé ismert, hogy a tengeraljzatnak is vannak soha (pontosabban „eddig soha”) fel nem olvadó térségei. Talán a permafroszt a bolygó legnagyobb szénnyelője: olyan struktúra, amely magába zárja a keletkezett szénvegyületeket (esetünkben főként a metánt), így az nem képes kijutni az atmoszférába. Bár a szén-dioxidot szokás az üvegházhatás kapcsán emlegetni, fontos tudnunk, hogy a metán sokszorosan jobban melegíti a bolygót a szén-dioxidnál. Szerencsére azonban (eddig) elenyésző mennyiségben volt jelen: míg a széndioxid légköri koncentrációja 421 ppm (az egész milliomodrésze, vagyis 0,0001 százalék), addig a metáné csupán 1,86 ppm. De ez nagyon hamar és katasztrofális gyorsasággal meg fog változni az elpusztuló permafroszt miatt.

• Miért rémisztően veszélyes a permafroszt felolvadása?
• Mennyire valószínű a katasztrófa?
• Meg tudjuk állítani?

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap 2024/1 számában találja. Vegye meg január 11-ig kapható nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!