A DK és a Momentum hegylakójátszmája

Jelenleg az ellenzéki térfélen nem nagyon találunk izgalmas folyamatokat. A tavaly áprilisi vereség akkora volt, amiből mind a mai napig nem találtak kiutat az összefogás pártjai. Talán ezért is a két legdinamikusabban fejlődő ellenzéki párt két olyan erő, amely anno nem vett részt a Márki-Zay Péter mögött összeeszkábált szövetségben: a Kétfarkú Kutyák és a Mi Hazánk. Egy urbánus, liberális és egy vidékies, radikális párt. Pedig a politikai agenda nem szűnt meg, jövőre újabb választás jön, egy uniós és egy önkormányzati. A kettőt normál esetben nem szokás egy időben megtartani, de a Fidesz számára kitűnő alkalmat teremtett, hogy mindkettő más logikát követel meg a pártoktól. Az uniós egy ki-ki versenyt, a települési választás pedig egy kooperációs stratégiát. Az ellenzék pedig április óta maga sem tudja, hogy akkor most továbbra is együtt vannak, vagy már egymás ellen. Nos, jövő május–június körül mindkettő kérdést felteszi nekik a dupla választás. Minden közösség think tankjének el kell majd dönteni, hogyan próbálják megoldani ezt a feladványt.

Ha mégis kellene az összefogás pártjai körül valami izgalmasat találni, az a Momentum és DK között kialakult „hegylakójátszma” lenne. Az 1990-es években Orbán Viktor az akkor hasonlóképp széttöredezett és ugyanilyen reménytelennek tűnő jobboldalt az „egy a tábor, egy a zászló” jelszóval kovácsolta össze, hogy 1998-ban választási győzelmet szerezzen általa. Akkor szinte elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy kisgazda, egy demokrata fórumos, egy MIÉP-es, egy kereszténydemokrata és egy fideszes majd egy pártban politizál, pláne a fiatal Orbán vezetése alatt. Mára ez természetes, és az akkor kialakított konstrukció – a széles, jobboldali néppárt – mind a mai napig a Fidesz sikerének biztos alapja. Most a baloldali térfélen igyekeznek ugyanezt a munkát elvégezni, és két aspiráns tűnik ebben a legszorgalmasabbnak: a DK és a Momentum. Érdemes megvizsgálni mindkettő helyzetét, mozgását és lehetőségeit!