A Fidesz kommunistái

Kevés sikerélmény szegélyezte Gelencsér Ferenc Momentum-elnök eddigi útját, ám április 11-ei parlamenti azonnali kérdése ügyesen célzott és talált. Azt kívánta megtudakolni az ország első emberétől, miként fér bele a Fidesz hangoztatott antikommunizmusába az egykori kommunista állampárt tagjainak kormányzati pozíciókba való emelése. „De akkor nézzük, hogy ön kikkel fogott össze, és kiket helyezett közhatalmi pozíciókba Magyarország miniszterelnökeként! Pintér Sándor belügyminiszter, egykori MSZMP-tag, kommunista; Stumpf István kormánybiztos, egykori MSZMP-tag, kommunista (Közbeszólás a kormánypárti sorokban: Ferike!); Fónagy János államtitkár úr, egykori MSZMP-tag, kommunista; Tállai András egykori MSZMP-tag, államtitkár, kommunista (Közbeszólások a kormánypárti sorokban. Az elnök csenget.); Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, egykori MSZMP-tag, kommunista. Hogy lehetnek ezek az emberek 2023-ban Magyarországon közhatalmi pozícióban?” Orbán Viktor kormányfő nem adott érdemi választ, ehelyett kissé sértődötten szúrt vissza Gelencsérnek: „(…) elvárom, hogy kellő tisztelettel beszéljen róluk. Ez a hangnem elfogadhatatlan. Ezek az emberek, akikről ön beszél, mind sokkal többet tettek a hazájukért, mint amit ön egész életében tenni fog. (Közbeszólások a kormánypárti sorokban: Így van! Így van! Taps a kormánypárti sorokban.)

Pedig a Momentum politikusának felvetése nagyon is indokolt volt. Jogos kérdés, vajon hitelesen kommunistáznak-e kormánypárti politikusok akkor, amikor a soraikban több egykori MSZMP-tag is található. Mert lehet persze olyan irányba venni a kérdés megválaszolását, hogy egy ember életét nem pusztán a kommunista párttagsága alapján, hanem életútja egésze szerint kellene megítélni, ilyen értelemben a miniszterelnök érvelése nem megvetendő. Akkor viszont baj van a Fidesz antikommunizmusával: elvégre, ha igaz az, hogy egykori kommunisták is lehetnek nemcsak jóravaló fideszesek, de akár hazafiak is, akkor az is igaz, hogy az általánosítást magában foglaló antikommunizmus sem tartható, legfeljebb úgy, hogy jelentős árnyalattal egészítjük ki. Vagyis: nem vállalhatunk közösséget a kommunista diktatúra időszakával, ám az ezt fenntartó párt, az MDP, majd az MSZMP nem mindegyik tagja volt eleve gonosz ember, még akár politikusaik között is akadtak értékes személyek, például Pozsgay Imrét egy idő után a Fidesz szívesen látta támogatói soraiban. Ezen érvelési vonal mentén akár még joggal is lehetne mondani, hogy fent felsorolt személyek érdemi teljesítményt hagytak maguk mögött, valaki politológusi-jogi-politikai karriert futott be, valaki a jegybank elnöki tisztségéig jutott közülük.

• Ha a Fidesz MSZMP-tagjainak jár a tisztelet, akkor az ellenzékieknek miért nem?
• A Fidesz identitása is sebezhető.
• Sikerült-e a Momentumnak folytatni a kellemetlenkedést?

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap április 21-én megjelent, 2023/16. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!