A kormány pénzosztó és pénzmegvonó ereje

Az Orbán-rendszer nem hisz a szubszidiaritás hasznosságában a települések esetében sem: a helyi lakosok által megválasztott önkormányzatoktól számos hatáskört és intézményt vontak el – az iskolák, a kórházak tíz évvel ezelőtt kerültek állami fenntartásba, az okmányirodai, az építési hatósági feladatok szintén az államhoz kerültek. Az építéshatósági eljárás megyei kormányhivatalokhoz telepítésének a jelentőségét jól mutatja, hogy a mostanában kurrens politikai témává vált akkumulátorgyárak építési-engedélyeztetési eljárásaiból az érintett települések ki vannak szorítva, ők legfeljebb az akár évekig tartó, kétséges eredménnyel kecsegtető pereskedésre adhatják a fejüket. Elvileg az önkormányzatok változtatási tilalmat is elrendelhetnek, ám az építési tilalmat törvénnyel vagy akár kormánydöntéssel le tudja rombolni a központi hatalom. Július 1-jei hatállyal a védőnői szolgálat került el a települési önkormányzatoktól a megyei állami kórházak alá, és annak sem volt sok híja, hogy a városi szakrendelők is állami fenntartás alá kerüljenek. Mivel a fideszes önkormányzatok is ellenezték a szakrendelők állam alá rendelését, a kormány fogcsikorgatva visszavonult, de nem volna meglepő, ha, mondjuk, a jövő júniusi önkormányzati és európai parlamenti választások után ismét előhoznák az újabb központosító ötletet.

A települési önkormányzatok érdekérvényesítő képessége már az 1990-es években gyengülésnek indult, a személyi jövedelemadó mind kisebb részét tarthatták meg a települések, és folyamatos volt a panasz, hogy az állam úgy adott többletfeladatokat az önkormányzatoknak, hogy nem adott hozzá elegendő költségvetési forrást. Gyurcsány Ferenc miniszterelnökként berzenkedett a polgármesterek lobbierejétől, úgy élte meg, hogy a szocialista párti polgármesterek fölösleges akadályt jelentenek a pártján belül, ugyanis a frakció tagjaként képesek lassítani, felpuhítani egyes kormányzati célokat. A 2006-os őszi önkormányzati vereség fura módon még jól is jött az akkori kormányfőnek abból a szempontból, hogy a szocialista önkormányzati lobbierő jelentősen meggyengült a párton belül. A 2010-es rendszerváltás után Orbán Viktor és köre a fent említett hatáskör-elvonásokkal sokat tett annak érdekében, hogy a fideszes polgármesterek érdemben ne legyenek képesek szembeszállni a központi akarattal. Bár olykor előfordul, hogy a településeket hátrányosan érintő kormányzati döntéseket – például a helyi iparűzési adó egy részének a covidjárvány idején történt elvonását – egy-két kormánypárti polgármester (köztük Cser-Palkovics András, Székesfehérvár vezetője) nyilvánosan is kritizálja, ám ez nem állítja meg a tendenciát, vagyis az önkormányzati alrendszer jogi-politikai jelentőségének az elhalványulását. A polgármesterek és az önkormányzati képviselők 2014 óta nem lehetnek tagjai a parlamentnek, az országgyűlési frakcióüléseken, a frakció tagjainak informális tárgyalásain, majd a parlamenti szavazásokon immáron nem tudják a településük javára fordítani a törvényalkotás folyamatát.

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap július 14-én megjelent, 2023/28. számában találja. Vegye meg nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!