A megtévesztő szuverenitás

Eljött hát az újabb szabadságharc ideje. 2010-ben még a pálinkafőzés szabadságát hirdette meg Orbán Viktor, ehhez képest mostanra elég magas absztrakciós szintre jutott, hiszen ezúttal a szuverenitásunkat kellene megvédenünk, természetesen „Brüsszellel” szemben. Bevonulni egyelőre nem kell a hadseregbe, a hatalom helyettünk is megvívja a küzdelmet plakáterdő, hirdetések és nemzeti konzultáció formájában a szuverenitásért, amely annyira védelemre szorul, hogy még külön hivatal felállítását is tervezi a parlamenti kétharmad.

Nem tűr hazánk vezetése külső beleszólást a fontos dolgainkba, mintha valami ilyesmit jelentene a szuverenitás a legújabb kormányzati nemzeti konzultációs kommunikációs rohamot elnézve. Olybá tűnik, hogy a mostani hatalom birtokosai a vesztfáliai szuverenitás rabjai lettek, amely azt jelenti, hogy az államhatalom az általa irányított országot óvja a külső szereplők beavatkozásától, a belső szuverenitása olyannyira szilárd, hogy a belföldi hatóságok gyakorolnak befolyást a közpolitikára. Csakhogy Stephen D. Krasner 1999-ben megjelent, Sovereignty: organized hypocrisy (Szuverenitás: szervezett képmutatás) című könyvéből kiderül, hogy a nyilvánosan hangoztatott fideszes szuverenitás-felfogás – különösen azon erősen leegyszerűsített része, amely a politikával csak mérsékelten foglalkozó tömegeknek szól – tarthatatlan volt már korábban is, manapság még inkább.

A teljes cikket a Magyar Hang hetilap 2023/48. számában találja. Vegye meg december 7-ig kapható nyomtatott kiadásunkat, vagy olvassa el a cikket a Magyar Hang Plusz felületén online!