A polgár, ahogy kell

Hazaértem. Megvan az érzés, amikor ismeretlen helyen járnak, ahol soha meg nem fordultak annak előtte, mégis azt lükteti a szív, hogy itthon vagy? Hogy ide tartozol? Jásztelek szélén karistolok. A napfelkelte irányába épített tornácos parasztházakat bezabálta az új szegénység, a szombati ebédre szusszanó népes famíliák Figyelik érkeztemet: idegen, végre történik valami a környéken.

Izzik a szeptemberi nyár, imbolygó délibábba homályul a Jászapátit környező Észak-Alföld. A városka külsőbb utcájába igyekszem Urbán Imre sörfőzdéjébe. Meg kocsmájába is, de ez csak az udvarban ide-oda, falnak támasztott, na, fenébe, hát nem elfogyott a kenyér, kiszaladok fél kilóért alibi bevásárlószatyros kerékpárokból derül ki. Biciklista viszont egy sincs, a törzsgárda így szombat kora délután inkább odabent hűsöl. Urbán Imrét, vagy ahogy sokan ismerik: Gurit is itt találom, épp a csapra vert hordókat veszi számba. Köszönésképpen Pilst csapol, mert az a legjobb az utazást lecsengetni az efféle porzós melegben.

– Ez a kedvenced?
– Nincs kedvencem.
– Hogyhogy?
– Tíz éve nem iszom

Urbán Imre nem hétköznapi figura. Nem ezért. Hanem, mert valóban saját lábon álló, sikeres vállalkozóként évtizedek óta gyűri a magyar közéletet, ugyanis rühelli az igazságtalanságot. Nagyhangú, makacs polgár. Ami a szívén, az a száján. Még az SZDSZ tagjaként kiállt a nyilvánosság elé azzal, hogy a Jászságban igenis sok helyütt komoly gondok vannak a közbiztonsággal, sőt, egyszer átengedte a kocsmáját a Magyar Gárdának, mivel az alakulat sehol másutt nem talált befogadóra. Erre azért már megbillen a szemöldököm, megmagyarázza:

– Csak mert tagja vagyok egy pártnak, már ne is legyen egy-egy ügyben saját véleményem?
– Ezért támogatod a Kötöttfogást is?
– Azért támogatom, mert szükség van ilyen műsorokra. Kell a vita.

Erről is olvashat a cikkben:
• „Életemben egy fillér támogatást nem kaptam”
• a Jászapáti Országos Állat- és Kirakodóvásárról